ekh2002maj

Megemlékezzél a nyugalom - napról, hogy megszenteljed azt...’’ (2 Móz.20,8-10)

Akár társadalmi, akár keresztyéni élet vonatkozásában szemléljük a kérdést, vizsgáljuk és értelmezzük a fogalmat, léteznek életünkben megkülönböztetett, kiemelt napok, alkalmak, melyeket ünnepnek szoktunk nevezni.

A következőkben néhány vonatkozásban arra szeretnék rámutatni, hogy mi is tulajdonképpen a megkülönböztetett napnak, alkalomnak (ünnepnek) legalapvetőbb, leglényegesebb tartalma és vonatkozása, de eredet is. Nos ebben a kérdésben a Szentírás igazit el. A teremtés történetében erre vonatkozóan ezt olvassuk:’’... és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.’’ (1.Móz.1.14a)

A hat napi teremtés után Isten megszűnt teremtő munkájától, megáldotta és megszentelte a hetediket. Ennek a napnak nevet adott: a megnyugvás, a pihenés, a fellélegzés, azaz a szombat, a többi napot csak számmal jelöli. Ez azt jelenti, hogy ez a megkülönböztetett (neves nap) alkalom az ő tulajdona, ezzel Ő rendelkezik. Itt találkozunk azzal az igazsággal, hogy Isten ezt a napot áldásul rendelte az ember számára. Az orca verítékével.

végzett munka fáradsága után legyen a felüdülésnek, a megpihenésnek ideje.

A nyugalom-nap Isten szövetségének egyik jele. ’’És adám nekik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.’’ (Ezékiel 20, 12). Isten ezt a napot megáldotta, megszentelte. Szövetségének jótéteménye szerint nyugodalma idején magához hívja az embert, hogy Vele ünnepeljen. Így ez a nap a Vele való együttlétnek az ideje. Ez az együttlét teszi tartalmassá, a mi ünneplésünket kegyelme által.

Isten az egész világgal akarja az együttlétet, hogy a fiaknak, a leányoknak, szolgáknak és jövevényeknek, az állatoknak és az egész földnek és nyugodalma legyen. Alkalom ez a nap arra, hogy az ember, aki a hét napjai alatt magára vette a munka terhét, most letegye és Isten gondjára bízza.

Isten tehermentesítő cselekvése az istentisztelet közösségében történik, az Úr napjának megszentelése által. Az Úr napjának a vasárnapot tartjuk, mert ezen a napon támadt fel Jézus és a halál feletti győzelmével szerzett számunkra végleges nyugodalmat. A feltámadott Úr hív magához: ’’Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugtatlak titeket’’. (Mat.11,28) A nyugalom győzelmes napja arra is jel, hogy nemcsak pihenésre van szükségünk, hanem minden olyan tényező alól való felszabadulásra, mely életünket kínozza, terheli, zavarja, rontja, sötétté és szomorúvá teszi.

Az Úr napja, a feltámadás napja emlékeztet arra, hogy Isten gondolata az ember felől élet és békesség. ’’ Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolatok, azt mondja az Úr, békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek’’. (Jer.29,11)

Erről a kívánatos végről a Heidelbergi Káté így tanít:’’... és én különösen ünnepnapokon Isten gyülekezetébe szorgalmasan eljárjak, Isten Igéjét tanuljam, a Szent Sokramentumokkal éljek… gonosz cselekedeteimmel felhagyjak engedvén, hogy az Úr végezze bennem Szentlelke által a maga munkáját , és így az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjem.’’ (103.Káté felelet) Földi életünk tehát Isten eljövendő örök nyugalom-napjára való felkészülésünk ideje.

Részlet Ft. Perger Gyula 2001. dec.16-án, Szombathelyen elmondott beszédéből.

Nemzetünk problémáit csak a kereszténység tudja megoldani. Korunkban nem a tudós emberek hiányoznak. Van belőlük elég, akik nekünk ajándékozták az atombombákat, a fogamzásgátló szereket.... Nem is több katonára vagy rendőrre van szükség, hanem szüksége van az országnak a PRÓFÉTÁRA, az APOSTOLRA. Nem jobb művészek, költők, filmszínészek hiányoznak, hanem hiányoznak az Árpádházi Margitok, tiszta életükkel és vezeklésükkel, a jótékony Erzsébetek és a Szent Mónikák, akik gyermekük megtéréséért imádkoznak!

Nekünk nincs szükségünk olyanokra, kik Krisztus ellenségei között forgolódnak, még ha utána el is mennek a siratóasszonyokkal Krisztust ünnepélyesen eltemetni.

Krisztus manapság is az ellentmondás jele. Itt az ideje, hogy feleszméljünk. Az ezredfordulón el kell döntenünk, hova álljunk: Krisztus mellé, hogy nemzetünk újra nagy és boldog legyen, vagy pedig Nélküle tönkre menjen.

Brenner János személyén keresztül is vissza kell térni gyökereinkhez, szentjeinkhez, a magyar szentekhez!

(Brenner János káplánt 1957 december 14-től 15-re virradó éjszaka 32 késszúrással gyilkolták meg a kommunista titkosszolgálat emberei. Céljuk a papság megfélemlítése volt.)

Ezzel a megnevezéssel jelöltük az immár három éve 2000-01-02 május végére szervezett találkozókat. A három iskola (- a piliscsabai, Magyar o., aklihegyi, Kárpátalja és az etédi) vezetése célul tűzte ki, hogy az anyaországban és az anyaország határain kívül élő gyerekek, felnőttek minél többet megtudjanak egymásról, közös történelmi múltjukról, szokásaikról, életmódjukról, ismeretség, barátság szövődjön köztük. Ezért hívták életre az évenkénti találkozókat, melynek sorra mindhárom iskola immár vendégfogadója lett.

Ez év május végén Aklihegyen találkoztunk. Indulás előtt már hónapokkal hozzákezdtünk az előkészítéshez, a szervezéshez. Nem volt könnyű, mert sok akadály tornyosult. Az V-VIII. osztályos tanulókkal közöltük a részvételi lehetőséget, de végül csak nyolc tanuló jelentkezett, hiszen saját útlevelet kellett készíteni, ami a tavaszi hónapoktól ismét a régikor ’’emberölő’’ állapotát idézi - jó pénzért. Nyolc tanuló jelentkezett. Aztán szerencsére az egészségügyi biztosítást eltörölték, s fölöslegesen nem kellett fejenként 100.000 lejt kiadnunk. Megkaptuk a meghívó levelet s így a határnál sem kellett a napi 50 eurót fejenként felmutatni. A kiskocsival való utazás bizonyult a legjobbnak, mert a ’’fuvarosok’’ Nagy Zoltán tanár, Tekeres Levente iskolánk alkalmazottja és Gálfi Ferencke a benzin áráért vállalták az utat. Kirándulásunkat 1.000.000 lejjel támogatta Gothárd Lászlo – Király lemn KFT. Köszönjük nagylelkű adományát minden résztvevő nevében.

A kalandos és hosszadalmas határátkelés után, zuhogó esőben érkeztünk meg az aklihegyi iskolába. A szállásadó szülők, gyerekek már türelmetlenül vártak, s mi örömmel ismerkedtünk, s mentünk vendéglátóink otthonába, hogy kipihenhessük az út fáradalmait és izgalmait.

A másnap reggeli felhőszakadás elmúltával az iskolában találkoztunk az éjszaka folyamán megérkezett piliscsabai ismerősökkel és elindultunk ’’felfedezni’’ egy csodálatos gyümölcsöskertnek beillő települést. A falu fő pénzforrásának számító cseresznyefák roskadtak a termés alatt, s a földieper ültetvények gazdag termése várta a szedőket.

A három iskola tanulói vallás, történelem, és sportvetélkedőkön vettek részt. A tájékozódási és akadályversenyen már vegyes csoportokban (minden iskolától egy-egy tanuló) mérték össze ügyességüket. A település új templomában ökomenikus istentiszteleten vettünk részt. Vendéglátóink egy egynapos kirándulást szerveztek. Így jutottunk el Ungvárra és Munkácsra. A középkor hangulatát idéző várak, múzeumok sok érdekességet, ismeretet, újdonságot nyújtottak mindannyiunknak. De igazi élményt a majdnem teljesen restaurált Munkácsi vár jelentette. Ott járhattunk, ahol több mint 300 éve Zrínyi Ilona, aki három évig védte a várat, a magyar szabadságot osztrák túlerő ellen. Fent a vár harmadik szintjén szinte láttuk, éreztük a kemény, parancsokat osztogató nagyasszonyt, és hallottuk az alig 9-10 éves gyerekjátékos hangját, játékos-komoly kardcsörömpölését, a gyöngéd anya és a komoly gyermek boldog együttlétét, meghitt beszélgetését, amelyet az árulás egy életre elhallgattatott. A gyerekből II. Rákóczi Ferencből, Erdély fejedelme lett, a kuruc szabadságharc vezére. A magyar szabadságért küzdő anya és fia is Törökországban száműzetésben halt meg, és soha nem találkozhattak. Zrínyi Ilona soha nem láthatta ifjúvá serdült gyerekét, emberré, fejedelemévé érett fiát. Hatalmas árat kellett fizetniük, mert népük, nemzetük szabadságáért küzdöttek.

Ma a vár alkalmazottai között még vannak magyarok is de olyanok is , akik csak törik a magyar nyelvet.

Az utolsó nap a helyi és vendég iskolák tanulói által bemutatott gálaműsor volt a fénypont. Mindenki igyekezett táncban, zenében, versben, a helyi sajátosságot, a vidéke jellemzőjét bemutatni, megismertetni.

A vendégcsapatok vezetői átadták a helyi iskolának hozott ajándékokat, majd a magyar himnusz éneklésével zárult a találkozó.

Másnap nehéz szívvel váltunk el vendéglátóinktól, akik őszinte szeretettel, ragaszkodással, önzetlen barátsággal fogadtak és akiket igazi rokonainknak éreztünk.

Közös elhatározásunk szerint a következő találkozó 2003. május végén a piliscsabai iskolában kerül sor.

Évtizedekkel ezelőtt a Küsmőd patak kristálytisztán folydogált a maga megszokott medrében. Teltek az évek, évtizedek s a tisztán folydogáló patak vize egyre szennyezettebbé vált. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy pár év múlva, ha így megy a szennyezés holttá válik s ennek mi az emberek vagyunk az okozói.

Miről is van szó? Arról, hogy a pár évtizedekkel ezelőtti félresikeredett mederszabályozás alatt meggondolatlanul vágták ki a parti fákat s ez azután is tart. Az utóbbi években pedig a ’’vízügy’’ közreműködésével korlátlanul termelik és viszik a kavicsot, homokot, hol az ’’új’’ mederből, hol a régiből. Medertisztításról még többszöri kérés után sincsen szó. Maga Etéd község vajmi keveset lát ebből a kitermelésből. Mindenki csak visz de nem hoz és nem is javít. Mindezekhez társulunk mi a helyi lakósság is, vagyis szennyezzük a ma már alig folydogáló vizet. Nézzük sorba, hogy mit kellene és mit nem szabadna tenni:

-Nem szabadna mindenféle hulladékot behordani és bedobni a vízbe. Hiszen egyebet sem látni, mint műanyag flakonokat, üvegeket, ócskavasat, elhasznált edényeket, gépalkatrészeket. Ezeket mind el kellene égesse az ember otthon s ami nem éghető a kijelölt helyre kellene vigye.

-Meg kell akadályozni, hogy a trágyalé közvetlenül ne a patakba folyjon. Akinél ilyen eset van az készítsen gyűjtőmedencét!

Óvakodni kellene, hogy kőolaj származék ne jusson a vízbe, sem pedig vegyszeres származék. Ne mossuk gépjárműveinket a patakba! Higgyék el, hogy a vízszennyezéssel nagyon is magunk egészsége ellen dolgozunk, teszünk. Ebben a faluban nagyon sok állatot tartanak. Ezek az állatok iszák a Küsmőd vizét s az állatok által mi is használjuk ezt a szennyezett vizet. Gondolkodjunk el azon is, hogy kútaink vize is romlik. Ma már alig lehet jó vizet találni a faluban. Nincs víz a kútban öntözni? Hozzuk a szennyezett vizet a patakból és az is közvetve szervezetünkbe juttat olyan anyagokat amelyek mérgezők is lehetnek.

Nem akarom az ördögöt a falara festeni, de egy pár év és nem lesz hal a vízben. Nem kell már most rákászni, pedig nem is olyan régen gyűjtötték és fölvásárolták. Nem kell halászengedély sem, mert azt a kevés halat ami még benne van engedély nélkül ki lehet szedni s utána már úgy sem él meg a vízben más hal, ha így folytatjuk vizeink szennyezését.

Hát ha meglehet menteni a Küsmőd vizét akkor tegyünk mi is érte! Ne szennyezzük tovább szeméttel, hulladékkal! Tegyük vizét olyanná, mint amilyen volt valamikor. Hadd fürödjenek gyermekeink, nyáron benne. Hadd halljuk ricsajukat a patakról és ne kelljen félnünk a víztől származó betegségektől vagy a sok beledobott fém, üveg által okozott balesetektől.

Ma az egész világon probléma kezd lenni a tiszta, iható víz. Amíg lehet, tartsuk távol tőlünk ezt a világproblémát, de ne úgy, hogy nem vesszünk tudomást róla!

A Hargita megyei Prefektusi Hivatal és a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság által szervezett látogatás július 16-án és községünkbe Etéd község gazdasági helyzetét Gálfi Ferenc agrármérnök mutatta be, a következő pontok szerint:

1. A földtörvények alkalmazása- Az 1992/18-as földtörvény szerint 1764 tulajdonosi oklevelet kell kiadni, melyből 205 ki van adva és 253 területátadási jegyzőkönyv van készen. A 2000/1-es földtörvény értelmében pedig 752 tulajdonosi oklevelet kell kiadni, melyből 198 már ki van adva és készen van 408 területátadási jegyzőkönyv.

2. Gép ellátás szintje – Időszerűen a kombájnok számáról esett szó, melyből a község területén 12 darab van, de csak 8 működőképes.

3. Állatállomány – A következő képen tevődik össze: 1274 szarvasmarha, melyből 837 tehén és 11 vemhes üsző, 750disznó, melyből 50 koca, 4875 juh, melyből 4100 anyajuh, 425 kecske, 285 ló, 450 család méh és 250 nyúl.

4. A 2002/168-as sürgősségi kormányrendelet alkalmazása. A községben 4 darab istálló van, amelyet a fent említett kormányrendelet szerint bérbe lehet venni, amelyből az etédi két istállóra már leadták a pályázatot, melynek az elbírálása van hátra.

5. Egyesületek szerepe:- A beszámolón elhangzott a gazdák egyesületekbe való tömörülésének fontossága, ugyanis az állam által adott támogatásokat csak így képesek a gazdák igénybe venni. Ezen támogatások közé tartozik a tej szubvenció, a vemhes üszők utáni, valamint a megszületett és hat hónapig tartott borjak utáni támogatás. Mindezek mellett nem hanyagolható el, hogy a támogatás csak akkor jár, ha az állatok be vannak jelentve és irva a nyilvántartóba (Register). A községben 3 gazdaszervezet létezik: az énlaki Gazdakör 54 taggal, az etédi Szarvasmarhatartó Gazdák egyesülete 287 taggal, melynek a küsmödi és siklódi gazdák is tagjai, valamint a körispataki Szarvasmarhatartók Egyesülete, melynek bejegyzése most van folyamatban.

A beszámoló után a jelenlévők kérdéseket tettek fel Tankó Istvánnak a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság aligazgatójának és dr. Üsög László úrnak. A legfontosabb probléma a tejszubvenció megszerzésének módja és a vadkárok enyhítésének lehetőségei voltak.

A 2001/416-os törvény értelmében azok a személyek részesülnek szociális segélybe, akik munkakötelesek és a Munkaügyi Hivatalnál leadott doszárjuk van, akik 7 évesnél kisebb gyereket nevelnek vagy akik orvosi igazolással rendelkeznek, valamint a nyugdíjasok. Az elbírálásnál azt is figyelembe veszik, hogy kinek milyen plusz jövedelme van vagy van-e a nevén földterület vagy állat. Ezért a segély mértéke nem egyforma mindenkinél. Ha egy személynek a jövedelme nem éri el a 630,000 lejt a segély mértéke a különbözet nagyságával lesz egyenlő. Kettő vagy több személy esetén a jövedelem nagysága, ami alatt segély igényelhető, személyenként változik, ugyanis ezt háztartásokra számítják ki, attól függően, hogy hány tagú a család. A családok a segély megszerzésére csak akkor jogosultak, ha hónaponként a munkaköteles tagok 72 órát ledolgoznak. A jogosultságot biztosító papírokat 3 hónaponként újítani kell, ezért mindig változó az igénylők száma. Most a leadott doszárok száma 180.

A székelyudvarhelyi –MADISZ szervezésében az Itthon, fiatalon mozgalom keretén belül július 11-14 között zajlott le, az udvarhelyszéki ifjúsági szervezetek találkozója Zeteváralján. A találkozón előadást tartott Benedek Árpád Csaba, aki bemutatta az Itthon, fiatalon mozgalom alapelveit, Bunta Levente megyei tanácsos, aki az ifjúsági szervezetek megyei-és helyi költségvetésből való támogatásáról beszélt, valamint Verestóy Attila RMDSZ szenátor, aki a fiatalok itthonmaradását célzó RMDSZ törekvéseket vázolta. Azon községekből is amelyekben még nincsen ifjúsági szervezet hívtak négy személyt, de sajnos Etédről nem sikerült ennyi embert összegyűjteni. Pedig érdemes lett volna elmenni nem csak a szórakozás vagy az előadások miatt, hanem azért is, hogy az itthoni fiatalok új ismerősökre vagy barátokra tegyenek szert, akiknek lehet, hogy ugyanaz a gondjuk, problémájuk, mint nekünk. Feltevődik a költői kérdés, hogy vajon valóban nincs a faluban ifjúsági élet és ennyire nem érdekli a fiatalokat saját sorsuk vagy a közönyt az váltja ki, ahogy a helyi tanács viszonyul az ifjúság gondjaihoz, kéréseihez? A válaszadást mindenki személyesen megadhatja, de igazság csak egy van. A találkozót követően július 17-21 között Nyárádszentmártonban szervezett a MIÉRT (Magyar Ifjúsági Értekezlet) egy újabb összejövetelt, de ide már az egész országban működő ifjúsági szervezetek képviselőit várták. Objektív okokból erre a találkozóra már nem jutottam el, de az események összefoglalóját meg lehet találni az Udvarhelyi Híradó 2002 július 22. számában, valamint a Román Televízió július 29. magyar nyelvű adásában.

Kelemen Attila

Szerkesztette: Gagyi Éva tanárnő, Jakab Irma titkárnő, Menyhárt Tünde tanárnő, Nagy Zoltán ig. tanár, Csetri Mózes ny. tanító, Kelemen Attila.