eklhatter

ETÉD

KÖZSÉG LAPJA

"Ora et labora"

Imádkozzál és dolgozzál!

Augusztus 20-i gondolatok

A Krisztus utáni 1000 karácsonyára, a tudósok között is a legtudósabb II. Szilveszter pápa, égi kinyilatkoztatás intésére, nem a lengyeleknek, hanem a magyarok győzedelmes-dicső uralkodójának, Istvánnak küldte el a királyi koronát. Asztrik püspök úttalan-utakon, nagy féltések közepette hozta el azt Rómából. A titokzatos eredetű becses ereklye a Szent Korona, melyről a történelem folyamán mindenki megtanulta, hogy Magyar. Szent István megkoronázásával megszületett a független-szuverén Magyarország a Kárpát Medencében.

Szent István király bölcsességének egyik különleges megnyilatkozása az, hogy uralkodói hatalmát a Koronára hagyta. Ezzel a Szent Korona tulajdonképpen az állami főhatalom birtokosává válik. A korona fogalma átalakult: "…az ország gazdája, a jog forrása, az ország népeit összetartó erő, ami jogot és kötelességet ad, véd és honvédelemre kötelez." Fölötte áll bármi uralkodónak. Azelőtt az alattvalók a királynak tartoztak hűséggel. Most a Koronát illeti meg a hűség. Az országlakók a Szent Korona alattvalóivá váltak. A jogviszonyok a Korona és az ország lakói között alakulnak ki. A Szent Korona kifejezi a területek összefoglalását is, az országrészek tőle szakadnak el és fennhatósága alá kerülnek vissza.

I. Endre király (1046-60) "Pannónia népeinek " írja alá nevét. Tehát minden dunamenti nép királya! "...Amint a test nem lehet lélek nélkül, úgy nem maradhat fenn ez a kis közösség ....Magyarország Szentkoronájának kegye és védelme nélkül." - írta Raguza városa 1426-ban.

Nem lehetett hivatalosan király, akinek a homlokát nem érintette volna a Korona. A király tehát hatalmát a nemzettől bírja. Misztikus értelme is van, hiszen Szent Istvántól egyházi főséget is örökölt a Korona. Uralkodhatott akkor is, ha nem volt király. Volt ilyen példa a történelemben. Ez azért volt lehetséges, mert a Szent Korona az egész nemzetet, sőt a nemzetegészet jelképezi. Olyan sajátossága ez történelmünknek, ami teljesen egyedülálló a világon. Demokratikus gyökerei a hétvezér szerződésében felismerhetők. A kereszténység fölvétele megnemesítette azt.

A Szent Koronában kifejezett nemzeti erő és misztikus szellemiség megőrizte és fenntartotta a magyar népet minden megpróbáltatásban. Végigkísérte történelmünket ezer esztendőn át és ez alól kivétel csak a kommunizmus évtizedei voltak.

A Magyar Országgyűlés 1990-ben megszavazta, hogy a Szent Korona a Magyar Köztársaság címerének fő helyére kerüljön /ez a kiscímer./ Ezzel azt is elismerték, hogy a szent- koronaeszme nincs ellentétben a köztársasági államformával. Azzal pedig, hogy 2000-ben kivették a Múzeumból és a Parlament épületébe helyezték, elismerték, hogy a Magyar közjogi rendet vissza kell állítani a Szent Korona ősjogán. Ez a sajátosan magyar közjog független bármilyen idegen megszállástól, az ország földarabolásától, mert nem kötődik területi rendelkezésekhez, hanem az egy és oszthatatlan magyar nemzethez. Ebben áll a Szent Korona tanának létjogosultsága.

"Isten csodája, hogy áll még hazánk!" - írta Petőfi Sándor. Vajon mi lehet a magyarázata ennek az isteni csodának?

Szent István királyunk 1001-ben Első törvénykönyvének előszavában ezt írja: "Isten akaratából országunkat igazgatván...törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára miképpen éljen tisztességes és békés életet." Ő kétségen kívül Istentől rendelt uralkodója a magyarságnak! Saját aláírása szerint: “ István, a Magasságbéli kegyelméből, a magyarok királya." Ez volt a véleménye II. Szilveszter pápának is, aki szerint: "én apostoli vagyok – mondta - de ő valóságos apostol."

Szent István törvényei a mindenkori magyar alkotmány alapját képezik. Az általa alapított püspökségek mai napig földrajzilag is a legtermészetesebb felosztása a Kárpát Medencének. Szent István apostoli király volt, ami nem csak világi, hanem egyházi joghatóságot is jelent. A pápától nem csak koronát, hanem keresztet is kapott. Ez akkor egyes kereszt volt, de a kettős- kereszt hamarosan a keresztény magyar királyság szimbóluma lett. A középkorban évszázadokon át ebből állt egész címerünk.

A kettős kereszt azt is kifejezi, hogy Magyarország megszentelt ország, "az országok királynője" -ahogy a középkorban nevezték. "Főkirályság", nem hűbérese a Szent Római Birodalomnak. Magyarország, születésének első pillanatától független ország, hiszen nem a császártól kapta ajándékba a Koronát, hanem örök időkre az Egyház fejétől.

Szent István királynak minden tette keresztény hitével kapcsolatos. Mindent Istenbe vetett teljes bizalommal és felelősséggel tett. Halála előtt az országot és mindenkori magyar népét -elsőként a világon- a Szűzanyának ajánlotta fel, mert tudta, hogy az újszülött országra nehéz idők következnek. Így lettünk Mária népe, az ország pedig Mária országa. Szent Jobbját a szó szoros értelmében fölénk tartja a mai napig. Sorsunk minthogyha össze lenne kapcsolva az ő tüneményes egyéniségével. Akárhányszor hűtlenek lettünk szelleméhez, a nemzet nagy erkölcsi válságba süllyedt. Az ő szellemének követése mindig egyet jelentett nemzeti nagylétünk korszakaival, a tőle való elpártolás mindannyiszor nagy nemzeti katasztrófák felé sodort.

Az 1222-es Aranybulla első pontja így szól: "Rendeljük, hogy évenként a Szent Király ünnepét tartozzunk megülni.”

1771-ben, amikor a Szent Jobbot nagy fénnyel Mária Terézia királynő Budára vitette, elrendelte, hogy a Szent Király ünnepe augusztus 20-a nemzeti ünnep legyen! Nehéz időkben ma is felcsendül a magyar lelkek mélyéről: „Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Teelőtted sírván.”

Rövid beszámoló a kárpátmedencei találkozóról: Komárom, Szlovákia, 2004.

Örömmel írom ezt a levelet, mert tudatában vagyok annak, hogy többen is elolvassák és láthatják, hogy mennyire fontos a kapcsolattartás és a barátkozás azok között a magyar tanulók között, akik az elszakított országrészekben laknak. Az évente szervezett kárpátmedencei magyar iskolatalálkozón már négy alkalommal részt vettünk és átéltük ezeket a csodás pillanatokat. Öt iskola vesz részt ezeken a találkozókon: a piliscsabai Ward Mária katolikus gimnázium, a horvátországi laskói általános iskola, az aklihegyi általános iskola Kárpátaljáról/Ukrajna/, a tíz éve visszaállított Mariánum katolikus gimnázium a felvidéki /Szlovákia/ Komáromból és mi, az etédi Jósika Miklós iskola V-VIII. osztályosai.

Ennek a találkozónak egyik izgalmas pillanata az irodalmi-történelmi verseny, melyen minden iskola részt vesz és a kijelölt személyről, vagy témából felkészülünk és összemérjük tudásunkat. Az idén Jókai Mór és kora volt a verseny témája. A verseny díjai nagyon szépek voltak.

Egy hét alatt a történelmi-irodalmi versenyen kívül még sok minden történt: mikor megérkeztünk Komáromba, elszállásoltak családokhoz és a nap többi része szabad volt. Másnap volt a megnyitó reggeli imával és a vendégek bemutatása is sorra került. Ezután népdalversenyt tartottak, melyen a szóló énekeseink egy első /Kovács Kinga VIII. o.t./ és egy harmadik díjat nyertek /Szőcs Éva V. o.t./ Ezt követően ebédeltünk az iskolában és utána városnézésre mentünk Jókai nyomában. Ezt követte egy hangverseny, amelyen első díjat nyert az iskolánk csoportja a furulya-citera és ének összeállításával. Másnap reggel volt az irodalmi-történelmi vetélkedő. A versenyt követően ünnepi szentmisén vettünk részt a Szent András templomban, az egyházi alapiskola újraalakulásának tízedik évfordulója alkalmából. Ezután ebédeltünk, amit a sportdélután követett. Ezen, teremfociban harmadik díjat nyertünk. A sportdélutánt a gálaműsor követte, amin az iskolák 10-15 perces műsort adtak elő és itt osztották ki a hét alatt összegyűjtött díjakat is. Utána szabad volt a nap. Másnap korán reggel autóbusz-kirándulásra mentünk Pozsonyba, ahol rengeteg szép magyar vonatkozású dolgot láttunk. Visszatérésünket táncház követte és sok szép néptáncot tanultunk. Ezután mi hazamentünk. A felnőttek elmentek a Jókai Színházba. Másnap reggel elénekeltük a Magyar Himnuszt. Mindenki nagyon szomorú volt, mert el kellett búcsúzni egymástól.

Ezt csak az tudja megérteni, aki átélte ezeket a felejthetetlen napokat. Remélem, hogy ezek a találkozók folytatódnak és egyre több iskolának lesz lehetősége bekapcsolódni, mert ezt most senki nem tiltja meg.

Az erdőgazdálkodásról

Szávai Géza tanító úr kérésére és kérdéseire szeretnék pár mondatot elmondani az etédi erdőtársulás alakulásáról és működéséről.

1. Mikor alakult az etédi Pro-Forest erdőgazdálkodási társulás? Hány tagja van, ebből hány helybéli és hány nem él a községben?

Az erdőtársulás, (amely S.A. Pro Forest Atid néven volt bejegyezve), a működési szabályzata 1999 októberében volt elkészítve, a 36/1991 törvény alapján, Albert Elek, Tiboldi Elek és Gagyi Elek közbenjárásával. A társulás bejegyzése és véglegesítése 2000. január 13-án volt. Az alapító tagok száma 25 személy, amely később az összes erdőtulajdonos felvételével 397 társult erdőtulajdonosra bővült. Az erdőgazdálkodás 955 ha.-on folyik, amely jelenleg három erdészeti hivatalhoz tartozik. A három erdészetből egy magánerdészeti struktúra Makkfalván, egy most jön létre Parajdon, és a harmadik állami Udvarhelyen. A legnagyobb terület a parajdi erdészeti hivatal közigazgatásában van, amely 746,57 ha. A makkfalvi részen 143,93 ha. és az udvarhelyi részen 64,7 ha.

A tulajdonosok száma, mint említettem 397, de ez az örökösökre lebontva 437 személyre bővült. Jelenlegi adataink szerint a tulajdonosok kb. fele már nem helybéli lakos.

2. Kik a jelenlegi vezetőség tagjai? (Elnök, adminisztratív bizottsági tagok, cenzorbizottság)?

A társulás vezetőségi tagjai: Máthé Loránt, Lörinczi Attila, Hajnal Barna, ifj. Király László, Péter József, Jakab László és ifj. Kovács Elek /elnök/. A cenzor bizottságot Nagy Zoltán, Birtalan Árpád és Lőrinczi Mózes képviselik.

3.A társulás jóváhagyott alapszabályzata miként van betartva ? (a tagok tájékoztatása és bevonása a közügyekbe, közgyűlések, vezetőségi gyűlések megtartása, nyilvántartások vezetése.)

A társulás alapszabályzatát kötelesek vagyunk betartani, viszont a tájékoztatás nem könnyű feladat, főleg úgy, hogy a megszervezett közgyűléseken 20-25 tulajdonosnál több nem vesz részt. A gyűlésekről jegyzőkönyvek készülnek. Az erdőtársulás tevékenységét, - ezalatt értem a szerződéskötések, pénzmozgások, az erdőterületeken elvégzendő feladatokat, dokumentációkkal hitelesítést - igazolni tudjuk.

4. A vezetőség miként biztosítja a tagok érdekeinek előnyös érvényesítését? Miként oldják meg a kibélyegzett famennyiség kiosztását?

Azt hiszem, hogy idáig is és ezentúl is a tulajdonosok szabad akarata érvényesült bizonyos kereteken belül és ezek a keretek az erdészeti törvények. Az erdészeti törvényeket be kell tartani és az adott feltételeknek megfelelően kell gazdálkodni, ami sok esetben nem is egyszerű feladat. A fa kiosztása, mint ahogy tudja minden tulajdonos szabad akaratától függően maga dönt a farész hasznosítási módjáról. Minden tulajdonost (sajnos vannak olyanok is, akiket nem tudunk elérni cím hiánya miatt) megkérdezünk, hogy mit akar a farészével csinálni. Mi kitermelőket szerzünk, eladjuk, vagy aki teheti saját maga kitermeli. Hogy a kikapott farészt hogy osztjuk ki, arról dokumentációk készülnek és minden tulajdonos szabad akaratából dönti el, milyen módon tudja és akarja hasznosítani a hektáronként járó famennyiséget.

Szerkesztői megjegyzés: Tekintettel arra, hogy Etéd község lakói családonként /a legtöbb esetben/ kötődnek az erdőtársuláshoz /mint tulajdonosok/ és a szerkesztőség által havonta szervezett fórumokon, valamint egyéni beszélgetések alkalmával is vetődnek fel tisztázásra váró problémák az erdőgazdálkodással kapcsolatban, tettem fel kérdéseket ifj. Kovács Eleknek, a társulás adminisztratív igazgatójának /aki jelenleg az elnöki funkciót is gyakorolja/, aki úgyszólván egymaga intézi a társulás ügyes-bajos dolgait és akit törekvő, lelkiismeretes fiatalembernek tartok. Szóbeli válaszaiból kitűnik, hogy az immár ötödik éve működő társulás keretében még egyetlen határozatképes közgyűlést nem tartottak, mert úgyszólván 20-25 tagnál több nem vesz részt /a másodszori meghívásra sem./ Így csoda-e, hogy nincsenek kellően tájékozódva, ha az össztagságnak öt, illetve a helybennlakóknak csupán tíz százaléka megy el a közgyűlésekre? Mi lehet ilyen nagyfokú érdektelenség oka? Az, hogy a tagság nagyjából elégedett, mert megkapja az évi tűzifamennyiséget, vagy annak nagy részét és egyéb nem érdekli, vagy az érte járó pénzt kapja meg. Ezideig általában hektáronként 3/köbméter fa jutott a tulajdonosnak, vagy annak pénzbeni ellenértéke. Vagyis hektáronként 1,500,000 lej, ami köbméterenként 350,000 lejnek felel meg. No s itt adódtak az idén úgymond aránytalanságok, mert aki sajátmaga értékesítette a kiigényelt famennyiséget, a köbméterenként 600,000 lejt kapott, tehát hektáronként 1,800,000 lejt, vagyis csaknem kétszer annyit, mint azok, akikét a társulás értékesítette és megkárosítva érzik magukat. S méltán, mert a tulajdonos érdeke az, hogy minél előnyösebben értékesítse a tulajdonát képező anyagot amire nincs szüksége, hanem inkább pénzre. No, s itt a vezetőség igyekezetében, hogy minél előnyösebb legyen; tagok egyenlő előnyökhöz juttatása, nem látok nagy eredményességet. Úgyszintén elmarasztalható a cenzori bizottság tevékenysége is, illetve tétlensége. Nagy Zoltán, a bizottság egyik tagja elmondta, hogy aktivitásukat hátrányosan befolyásolta az a tény, hogy a társulás kapott büntetést, olyan kárt okozó tevékenység miatt, amit egyes személyek okoztak. (Nem tudom, a büntetés összege kifizetődött-e?) Az adminisztratív igazgató figyelmébe ajánlanám azt, hogy mint a vezetőség egyetlen fizetett tagja, jobban oda kellene, figyeljen az alapszabályzat betartására, illetve betartatására.

Az iskolások május 2-i. anyák napjára írott köszöntéseiből

Édesanyám

Köszöntő

A legjobb édesanya

Köszönet

Az én jó anyámnak

Sikeres szereplés Sóskúton

Nagyszabású és múltú rendezvén a székelykeresztúri-sóskúti fesztivál. A több száz, négyes sorokban felvonuló székelyruhás diák között menetelni, nem mindennapos érzés. Az elmúlt két évben azért nem tudtunk részt venni, mert más iskolai elfoglaltságunk volt abban az időben. Az idén szépen szerepeltek az iskolások. A szakkiértékelőn dicsérettel emelték ki, hogy az Etéden olyan nagy múltú citerát elővettük és a furulyákkal együtt megszólaltattuk! Etéden t i m b o r a volt a neve. Orbán Balázson kívül még két helyen említik a feljegyzések, minden esetben Etéddel kapcsolatosan. Az utolsó timbora a gyűjteményben még meg van. Az együttest pedig az augusztusi siklódi falunapokra is meghívták szerepelni.

A májusi felsőboldogfalvi "Játszunk együtt" gyermek színjátszó fesztiválon, 18 csoport közül az etédiek e 1-ső helyezést értek el a mesejáték kategóriában, Gedő Erzsébet és Bakk Erika tanító nénik rendezésével és vezetésével.

A helyhatósági választásokról

Községünkben azt mondhatni, az RMDSZ nyerte meg a választásokat. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az RMDSZ választmányok jól, kifogástalanul tevékenykednek. Így az etédi választmány is. Azt szeretném megtudni, hogy mind az előválasztások, mind pedig a rendes választásokat megelőző időszakban milyen tevékenységet fejtett ki az RMDSZ helyi választmánya? (találkozó gyűlések szervezése a tanácsosokkal, alpolgármesterrel, polgármesterrel az eltelt négy évben kifejtett tevékenységükről való beszámolók megtartásával és az új jelöltek programjáról való tájékoztatással kapcsolatosan.) Az előválasztások előtt az RMDSZ helyi választmánya ismerte-e a jelentkező tanácsosok és polgármesterjelöltek programját? Mi a vélemény ezekről? Az eltelt négy évben volt-e olyan eredmény, megvalósítás, amivel kapcsolatban valamelyik tanácsos, alpolgármester, vagy polgármester elmondhatna a következőket: ez nem lenne meg, ha én nem lettem volna ott, ezt én kezdeményeztem és a kivitelezésében is aktiváltam?

A választások eredményét mindenki ismeri, azok olyanok, amilyenek, de ilyen esetben a választópolgár véleménye a fontos. Szerintem, -lehet, hogy tévedek, de nem szabadna befolyásolni a választások előtt könnyelmű ígéretekkel az embereket, mert abból már elege kezd lenni mindenkinek. S ha elgondolkozunk, hogy általában mi szokott megvalósulni az ígéretekből, legtöbbször semmi.

Ennek tulajdonítható az, hogy a községi RMDSZ nem erőltette a választások előtt a kampánygyűléseket, vagy történetesen a jelöltek bemutatását szolgáló összejöveteleket, mivel nem igazán népszerűek a gyűlések, nem sokan veszik a fáradtságot, hogy megjelenjenek. Egyébként minden jelölt ismerős, azt hiszem közösek a problémáink, éppen ezért különösebb bemutatkozásra nem volt szükség, mert azért azon azt hiszem, hogy fölösleges vitázni, hogy négy-öt embernek valaki elmondja a programját, az a többi választópolgár számára sokatmondó és jelentőséggel bír. Én, személy szerint nem kérdőjelezem meg azt, hogy valaki, ha a közért vállal valami feladatot, az nem a legjobbat akarja a közösségnek s a közösségen keresztül természetesen sajátmagának is. Valószínű, a választók is így gondolták és ezért szavaztak bizalmat jelöltjeinknek.

Most a legfontosabb az, hogy ez a bizalom csak előleg, amivel nem szabad visszaélni, amire -gondolom- nem is kerül sor és minden RMDSZ színekben megválasztott személy nevében engedjék meg, hogy minden választó polgárnak köszönetet mondjak bizalmáért.

Egy politikai szervezet tevékenységében azt hiszem nem a választmány az, amely meghatározza a szervezet akaratát, tevékenységeinek vetületeit, hanem a tagság. Milyen jelentősége lett volna például annak, hogy az RMDSZ községi szervezetének öt tagja, akik közül történetesen három a jelöltek listáján is szerepelt, ismeri a jelöltek programját és a tagság semmit sem tud ezen programokból. Éppen ezért, azt hiszem, hogy ezen kérdés megválaszolása ilyen értelemben megtörtént, tehát végül is azt kell mondanunk, hogy akiket érdekelt a választmány tagjai közül, az meg is ismerte.

Ma egy szervezet által megválasztott polgármester és tanácsosok egy csapatot alkotnak. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy az eredményeink személycentrikusak lennének. Elfogadhatatlan lenne részemre az, hogy valaki közülünk annyira önző, vagy éppen beképzelt tudna lenni, hogy egy-egy elért megvalósítást a magáénak tartson, mint ahogy biztos vagyok benne, hogy ez nem is lehetséges.

A pálma odaítélése, vagy a; eredmények elbírálása a lakosság dolga, mint ahogy a hiányosságok felvetése is az. Szerintem a helyes az, ha a megvalósításainknak együtt és őszintén örülünk, problémáinkat pedig közösen oldjuk meg, ugyanis másképp biztosan lehetetlen.

Szerintem a kérdésekre adott válaszok általánosságokra korlátozódnak, megkerülve a konkrét kérdésekre adandó konkrét választ. Nincs igaza az RMDSZ elnökének, amikor a közgyűlések, találkozók feleslegességét hangsúlyozza. És ezt az elméletét gyakorlatba is ültette, mert elnökségének negyedik éve óta egyetlen RMDSZ taggyűlés sem volt Etéden és a tagsági díjat sem szedték. Jól van ez így???? Csetri Mózes és Gedő János elnöksége idején, ez nem így volt. Etéden sem az előválasztások előtt, sem a rendes választások előtt nem volt egyetlen RMDSZ által szervezett gyűlés sem. A választmányi gyűléseket is csak az előválasztásokat megelőzően tartottak éveken áttartó szünetelés után. Ezt Birtalan S. László választmányi tag mondta nekem. Nem igaz az, hogyha az emberek megtudják, hogy a polgármester, alpolgármester és a tanácsosok négy éves tevékenységükről adnak számot és az új jelöltek mutatkoznak ne mennének el a gyűlésbe. Nem szabad ennyire leértékelni az embereket. De ilyen gyűlésekről nem hallottunk egyáltalán. Itt hadd említsek meg az előválasztási eredményekből néhányat a polgármester jelöltekre adott szavazatokkal kapcsolatban:

A négy polgármester jelölt közül, Etéden Hajnal Lajos 57 szavazattal kapott többet, mint Tiboldi Elek; Kőrispatakon pedig Szőcs Lajos 265 szavazatot kapott, míg Tiboldi Elek 12-öt. Viszont a község másik 3 falujában több szavazatot kapott és így összesítve 160-nal kapott többet, mint a többi jelöltek. De a község 2 legnépesebb falujában jelentős népszerűségvesztést lehet észlelni, amin érdemes lenne elgondolkozni.

Abban sem adok igazat az RMDSZ helyi elnökének, hogy nem létezik "egy-két személyhez fűződő eredmény". Az igaz, hogy a kivitelezésben többen vesznek részt, de vannak esetek, hogy a kezdeményezés egyetlen embertől származik és ha következetesen harcol annak megvalósításán, másokat is meg tud győzni annak hasznosságáról és a segítségadás szükségességéről. Az eredmény nem maradhat el.

Tiboldi Elek polgármester válasza a lap áprilisi számában közölt anyagához fűződő szerkesztői megjegyzésre, amely így hangzott: "A polgármester úrtól, a következő címmel kértünk anyagot: A tanács által hozott fontosabb határozatok és azok megvalósítása a választások óta eltelt időszakban a község gyarapodása érdekében. De amint látható, a határozatok meghozatalának formai kivitelezéséről és a rendeletekről szól az anyag, nem pedig azok tartalmi vonatkozásairól." Sz. G.

Kötelességemnek érzem, hogy az Etéd község lapja áprilisi számában megjelent -szerintem nem éppen jóindulatúnak nevezhető és igenis jól meghatározható céllal megfogalmazott kérdésekre, a lapban nyilvánosan adjak magyarázatot, vagy választ.

Tisztelt Szerkesztő úr, értettem a hozzám idézett kérdését és ki merem jelenteni, hogy ezen kérdésre a válasz egy egész lapszámot megtöltött volna. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy először általánosságban szóljak a tanács működésének alapját képező határozatokról és rendeletekről, s majd egy következő számban sorolok fel egy pár fontosabbat közülük. Egy dolog azonban legyen tiszta és nagyon világos mindenki előtt: ha a 2000-ben megválasztott tanács négy év alatt egyebet nem tett volna, mint azt, hogy tisztára mossa településeink "árvizes múltját", ami teljes mértékben sikerült is. Bebizonyítottuk, hogy Etéd községet talpig becsületes emberek lakják és minden ami az árvízzel kapcsolatos, nem a település és a településen lakó egyszerű emberek bűne. Azt meg kell jegyeznem, hogy minden határozat, ami a község gyarapodását szolgálta az elmúlt négy évben, meghozódott és meg is fog hozódni az elkövetkezőkben is.

A következőkben Birtalan S. László úr kérdéseire szeretnék válaszolni: A demokrácia, vagy magyarul népakarat semmilyen szempontból nincs sértve a községben, de itt utalnom kell arra, hogy a demokrácia nem jelenti azt, hogy csak két-három ember akarata kell érvényesüljön, tehát amit történetesen Ön, vagy akár én elképzelek, nem biztos, hogy mindenkinek jó, tehát nem lehet általánosítani.

A falusi ember képviseletével kapcsolatban, tisztelt Laci bácsi, ki merem jelenteni, hogy igenis a falusi ember érdekeit tartom és tartjuk szem előtt, képviselem és képviseljük. Csak itt ismét jön az a probléma, hogy önön kívül még 2850-en élnek a községben és nem mindenkinek az érdekei egyeznek az önével, tehát akkor, ha nem úgy történik minden, ahogy Ön elképzeli, akkor már jogsértésről, vagy ha úgy tetszik az érdekképviselet hiányáról beszél. S még valami: az eladott fa árával kapcsolatban, sajnos a tájékozatlanság sokszor félreértéseket szül s ez érvényes ezen helyzetben is, mert az erdészet a pénzt igenis kifizette, és tényleg a területek tulajdonosainak, mert a területek elosztásánál a tanácsé lett a letermelt területek nagy része, hogy a köz inkább kiheveri ha csupasz erdőterületet kap vissza, mint a magánszemélyek. Hadd kérdezzem meg, mi rosszat lát ön ebben? Máskülönben a Pro Forest is megkapta a terület arányában az ő 84 millióját, amit a végelszámolásnál az önök, vagyis a tulajdonosok dolga eldönteni, hogy mire, hogyan használják. A tanács, az ő részéből rendezte az őrzési költségeket, az üzemtervezést és a maradék összeget a traktorvásárláshoz használta. Ezek után, hadd kérdezzem meg én is, hogy mi nem valósult meg az ígéretekből, kedves Laci bácsi, s még valamit engedjen meg, hogy megkérdezzek éspedig mikor tesszük félre a "fogjuk meg és vigyétek" elméletet, mikor jön el az az idő, hogy közösen próbáljuk a köz érdekeit szolgálják és ne csak a számonkéréssel foglalkozzanak, mert higgye el, a jóindulatú segítségre mindenki részéről szükség van és talán így együtt, az eredményeink is jobbak lennének.

Szerkesztői megjegyzés: Már-már azt hittem, hogy a polgármester úr konkrét választ kíván adni a lap áprilisi számában feltett kérdésemre, de lám csak újból vakvágányra tért. Rosszindulatúnak minősíti a feltett kérdésemet, amit szerinte meghatározott szándékkal tettem volna fel. Ebben igaza is van: meghatározott szándékom az volt, hogy a lap olvasói legyenek tájékoztatva a helyi tanácsnak, a megválasztása óta eltelt időszakban a község javát, előrehaladását szolgáló határozatairól. De hol van itt a rosszindulat – könyörgöm? Miféle zagyvaság ez? Hát, nem természetes és jogos a kérdés? Sajnos, konkrét válasz most sincs rá. Pedig azt írja a polgármester úr, hogy egész lapszámot kitevő terjedelmű lett volna a válasz. De most sincs egy szó sem az eltelt négy évben, a község fejlődését, előrehaladását szolgáló határozatokról. Szó van arról, hogy az eltelt négy év időszakában a község árvizes múltjának tisztára mosása volt a legfőbb tennivalójuk, ami szerinte sikerült is. Na, hál Istennek. Csak azt nem tudom, hogy a megyei bűnüldöző szervek a rendőrség és ügyészség már 2000-ben lezárta az ügyet és bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást a feljelentettek ellen, akiket helybéli három személy jelentett fel, akik ellen rágalmazási per is indulhatott volna. No, s ha már 2000-ben lezárult az ügy, nem tudom, hogy még négy évig milyen tisztára mosási aktivitást kellett kifejteni? Írja továbbá /az eltelt négy év alatt?/, hogy Etéd községet talpig becsületes emberek lakják. Dehát, ki állította ennek az ellenkezőjét? No, s ha az eltelt négy év alatt ennek a bizonyítása volt a legfőbb dolguk, ebben nem sérültek bele.

Birtalan S. László bácsival ismertettem a neki szóló választ, aki erre a következőket mondta: Hajlandó bármilyen fórumon, bővített tanácsülésen, vagy közgyűlés előtt nyilvánosan bizonyítani állításainak hitelességét. (Amit az említett áprilisi számban közölt.)

A hollandokkal való kapcsolatról

Tekintve, hogy lapunk olvasóit és a falu lakóit is nagyon érdekli a hollandokkal való kapcsolat ügye, annak kialakulása, kivitelezése és haszna, -általam -a kapcsolat "szülőatyjának" tartott Dávid András gyógyszerésznek teszem fel a kérdéseket.

D.A. Hetedik évébe lépett a hollandokkal való kapcsolat. Ez pedig a következőképpen alakult ki: Látva a siklódiak és küsmődiek gyümölcsöző holland kapcsolatait, amelyeket az ottani református lelkészek /Incze Zoltán, illetve Tóth János/ alakítottak ki és irányítottak, felmerült bennem a gondolat, hogy Etédnek is jó lenne valami hasonló. 1997 tavaszán felkerestem Szávai Géza akkori polgármestert és javasoltam, hogy a hivatal nevében írjon egy levelet Kész Siper gramsbergeni lelkésznek, akivel Küsmődön ismerkedtem meg, arra kérve, hogy keressen számunkra egy kapcsolatfelvételre hajlandó helységet. Nemsokára válasz érkezett Hardenbergből, jelezvén, hogy októberben érkezik egy öttagú küldöttség, a kapcsolatfelvétel ügyében. Együtt szerveztük meg az ünnepélyes fogadtatásukat a polgármesteri hivatalnál. Azóta sem részesültek ilyen fogadtatásban, pedig a kapcsolatfelvétel ötödik évfordulója alkalmából illett volna. Az ötéves évforduló ünnepi összejövetel egyik mozzanata a Barcsában lévő tanyámon történt, de a polgármesteri hivatalt senki sem képviselte, pedig korábban még ajándék-csomagot is készítettek az ide látogató hollandoknak, akik évente két esetben tavasszal és ősszel látogatnak hozzánk. Több figyelmet és törődést érdemelnének a hivatalos szervek részéről, hiszen több mint 2000 km-t utaznak, míg ideérnek, és soha-sem jönnek üres kézzel. Eleinte külön hoztak ajándékokat az egyházaknak, az egészségügynek, iskolának és a polgármesteri hivatalnak. Az utóbbi években az Etéd Községért Alapítványon keresztül oldódik meg a segélyezés.

D.A. Holland barátainkat az irántunk érzett szeretet, a nemeslelkűség, az önzetlen segíteni akarás jellemzi. Ők nem kimondottan gazdag emberek. A nekünk juttatott segélyeket kemény és időigényes munkával hozzák össze, ami látható volt az erről készített videofelvételen is, amit a kábel TV teljes adása közvetített. Azt szeretnék, ha az ittlétük idején szervezett közgyűléseken minél többen részt vennének és elmondanák véleményüket. Amint említettem, évente két alkalommal látogatnak hozzánk, összesen nyolc-tíz személlyel. Tőlünk pedig évente két-három személyt látnak vendégül, akiknek fedezik a költségeit. Értékes, hasznosítható elektronikus és más felszereléseket hoztak az említett intézményeknek, amelyeknek egy részét elárverezték. Az utóbbi években élelmiszercsomagokat osztottak ki a rászoruló családoknak és öregeknek. Én személyesen kértem egy kimutatást a polgármesteri hivataltól azon személyekről, családokról, akik segélyezésre szorulnak, amit mind máig nem kaptam meg. Ezért kénytelen voltam néhány személy bevonásával megoldani ezt a dolgot. Alapul vettük a családban lévő, eltartásra szorulók számát, a befolyó jövedelem nagyságát és az életkort. Természetesen akadtak elégedetlen reklamáló személyek. Egy esetben a polgármesteri hivatal a kábel TV helyi adásában közölt közleményben el is határolta magát a névsor összeállításától, teljesen rám hárítva a felelősséget. Utoljára 28 millió lej értékben osztottak ki élelmiszer csomagokat. Azonban az utóbbi időben az erre a célra fordított pénzt az Etéd Községért Alapítványon keresztül más formában hasznosítottuk. Például legutoljára három szivattyús kutat szereltettünk fel. Egyet a vágási, egyet az alszegi cigányok részére, egyet pedig a központban lévő közkútra. Nagyon értékes segítségnek minősíthetjük, az iskola részére fordított 650 millió lejt meghaladó értékű támogatást, ami egy új WC és fürdő felépítésében mutatkozik meg, amelyek kifogástalanul működnek. Még más próbálkozások is voltak a rászorultak, főleg a cigányok megsegítésére: Utiu Emiltől béreltek kéthektárnyi területet, amit bevettettek kukoricával és megművelésre kiosztódott a cigányoknak. Közülük néhányan megkapálták a nekik jutott sorokat, mások nem, egyesek leszedték a másik termését, ami egyenetlenségeket, viszálykodásokat váltott ki, tehát nem volt folytatható segélyezési forma. A kukoricatermelés növelésére vásárolt műtrágya egy része is -amit Utiu Emil kezelt - nem a rendeltetésének megfelelően hasznosítódott. Nyilvánvaló, hogy a segélyre szorulók többsége a cigányokból kerül ki, amit holland barátaink is érzékeltek. Ezért is kérdezték meg egyik alkalommal a polgármester úrtól, miként lehetne segíteni rajtuk az ő elgondolása szerint. A kapott válaszon nagyon megbotránkoztak és máig is szomorúan emlegetik, mert a következőképpen hangzott: "Legjobb lenne, ha autóbuszokra raknák és elvinnék őket." Minden bizonnyal tréfás megjegyzésnek szánta a polgármester úr, amit azonban nem így fogtak fel a hozzánk való viszonyulásuk alapján, amit a gondjainkon való önzetlen segíteni akarás szándéka jellemez. Itt hadd említsem meg, hogy az iskola segélyezésére fordított összeg megteremtésére húsz-egynéhány holland fiatal jött Etédre és innen kerékpároztak vissza, útközben szolgálva egy-egy nagyüzem termékeinek reklámozását, amiért fizettek a nagyüzemek.

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezen kapcsolat lényege a rajtunk való segítség, támogatás megadása, amihez minél több véleményt, javaslatot szeretnének hallani. Ezért kérem, hogy a lakosság ne zárkózzon el a véleménynyilvánítás lehetőségétől. Még el szeretném mondani, hogy részükről meghívást kapott egy hardembergi látogatásra a Tiboldi Elek polgármester úr és a Mike Miklós tiszteletes úr is, de ez idáig nem tettek eleget ennek a meghívásnak.

A szociális segélyekről

A következő kérdéseket tettem fel Lőrinczi Attila alpolgármesternek és Nagy Judit pénztárosnőnek:

Legutóbb 201 család kapott szociális segélyt. Ezek közül vannak 1, 2, 6, 8 tagú családok is. Így személy szerint ennél jóval többen vannak segélyezettek.

2. Mire használják fel a részükre, a törvény által kiszabott kötelező közmunkát a havi 72 órát? És erről van-e nyilvántartás?

Az utóbbi időben a hídjavításnál dolgoztak, de ledolgozzák a kötelező órákat a közterek takarításában és más közérdekű munkát is végeznek ,amiről vannak nyilvántartások. Aki pedig nem dolgozza le, az nem részesül segélyben.

2004 május 19-i fórum:

- A szociális munkásoknak segíteniük kellene a Múzeum kitakarításában, hiszen ha valaki Etédre jön, még mindig csak ez a látványosság. Eddig az iskolásokkal végeztük el a takarítást, de most év végén sok minden közbejött és nem volt rá alkalom. Sajnos a szociális munkásokat nagyon nehéz munkára fogni, pedig ez nekik kötelességük lenne. /Azóta kitakarítottuk a múzeumot úgy, hogy megfogadtam valakit, kifizettem a munkát és én is odaálltam. G.É./

- A TV-ben való hirdetés nem minden esetben elégséges. Nem teljes megoldás.

- Meg van a nagy kultúrház és a fiatalok drága pénzért mennek a diszkóba.

- Meggondolkoztató a csíkszeredai "Csibiűgy." a visszaélésekkel és korrupcióval kapcsolatosan. Ez sajnos leágazik a legnagyobb helyekről a legkisebbekig.

- Holland látogatás: két kutat ástak, egyet Vágásban, egyet Alszegben. A piaci kutat is megtisztítják. A magyaroknak talán járdalapok öntését fogják segíteni?

- Az előválasztás előtt meg kellett volna lennie a helyi tanácsos jelöltek bemutatkozásának. Ezt meg kellett volna szervezni. Helyi tanácsos jelölteket megkérni, hogy hívjanak embereket magukkal, hogy megismerkedhessenek a jelöltek céljaival, a végső választás előtt. A jelöltek tájékozottak-e a törvények stb. területén? A jelölteket az RMDSZ színeiben kell hívni.

- A falunak nincs váróterme. Feltétlenül szükség van rá. Sokszor a Küsmődről jövők áznak-fáznak a hidegben.

- A temetők állapota nagyon szomorú. A hátsó hegy rég megtakarításra szorul. A katolikus temetőbe egyszerűen nem lehet kimenni. A tehenek viszont fentről jól be tudnak menni és sokszor összetapossák a sírokat. Innen tövestől lopják ki valakik a rózsatöveket. Hogy nem félnek???? A szorosba kavicsot kellene vinni, hiszen Etédről eleget elvisznek.

2004 júliusi fórum:

- A szociális munkásokat ellenőrizni kellene, megvonni egy ideig a segélyt tőlük, ha nem végzik el a szükséges munkát. Különben kezelhetetlenné válik a helyzet (ha már nem az). Vannak helyek, ahol rendet tartanak közöttük (pl. biharmegyei falvak...)

- Oklándon az egyház nagyon szépen összeszedte a fiatalokat és a közösséget.

- Szolokma és Etéd között nem tisztázták a határt, pedig Nagyhágó még etédi határ volt.

- A helyi választások előtt az RMDSZ-nek találkozókat kellett volna szerveznie a jelöltekkel. Erre igény is volt.

- A tanácsgyűlések közlésére a helyi lapot nagyon jól fel lehetne használni. Ezért senki be nem megy a tanácsra, de sokan szívesen elolvasnák, ha lehetne.

- Aki felelős a székelyruhák leltáráért, miért nem szedi össze azokat, hiszen szükség lenne rájuk?

- Volt csemetekert: régebb a mostani iskola helyén, vagyis Döménykertben, a 90-es években a baromtéren. Ezt meg kellett volna menteni.

- Egy kocsi fa szállításáért 100 ezer lejt kérhet a tanács a foreszt útakért.

- Kérés: Hivatalos „fogadónapot" kellene meghatározni, hogy nyugodtan lehessen négyszemközt is beszélgetni a polgármester úrral, vagy más illetékesekkel. Alpolgármester úr: akármikor lehet beszélni bárhol. A tanácstagok is kint vannak az úton, lehet találkozni velük.

- Jó lenne, ha az ügyes-bajos dolgainkat nem az úton kellene megkérdezni, vagy elintézni, mert nem mindenkinek felel meg, hogy az úton intézze a dolgait, hanem a tanács épülete azért van, hogy bizalommal mehessünk oda. Ezért kellene az un. „fogadóóra", hogy legyen meg a jó érzésünk, hogy ott várnak minket.

- A községi fogyasztási és értékesítési szövetkezet tagságát érdekelné /vagyis a falvak lakósságát/, hogy mi a jelenlegi helyzet? Az elárusító helységek mind az öt faluban megszűntek. Közgyűlések, küldött gyűlések évek óta nincsenek. Hogyan történik az adminisztrálási tevékenység, ha van ilyen? Mi van a tagok által befizetett részvényekkel, a szövetkezet tulajdonát képező ingóságokkal és ingatlanokkal?

- Reméljük, hogy az RMDSZ az idén megszervezi a falunak a hagyományos Szent István ünnepséget. (Eddig egyéni kezdeményezésre és szervezéssel valósult meg.)

Szerkesztette: Szávai Géza ny. tanító, Gagyi Éva tanárnő, alapító szerkesztő, Jakab Irma titkárnő, Nagy Zoltán ig. tanár, Grünstein Irma.