eklhatter

ETÉD

KÖZSÉG LAPJA

"Ora et labora"

Imádkozzál és dolgozzál!

A kettős millennium, 2001. óta még rendeztünk Szent István napokat, az ezer éves évfordulóra való emlékezéssel. Az a cél vezetett, hogy hagyománnyá váljék ennek a szép augusztusi ünnepnek a megtartása, amin mindenki részt vehet, a munkából megpihenhet, hogy minél többen együtt legyünk az ünnepi érzésben. Az időszak erre megfelelőnek bizonyult, mivel általában az időjárás is jó szokott lenni. Az első szent királyunkra való emlékezés sem hiába való számunkra, akik mindannyian Szt. István népe vagyunk és soha sem túl sok amit tudunk róla. A régiek már az 1200-as évek óta elrendelték ezt az ünnep napot. (Aranybulla) Azóta többször is. Tehát nem új keletű a dolog.

Szép lenne igazi nagy méretű falunapot rendezni, az elszármazottakat is haza hívni, de ehhez átfogóbb, szélesebb körű szervezésre lenne szükség. Így is van lehetőség értesíteni a rokonokat. Azért is toltuk ki egy héttel későbbre a rendezvényt, mert 20-án nehezebb eljönni, mivel mindenütt foglaltak ezen a napon. Az általános javaslat pedig az volt, hogy szombaton legyen.

Sajnos nagyon kevés a közös ünnepünk. Nincs közös szilveszter mint azelőtt, nincsenek a régi bálok ahol öreg-fiatal együtt lehetett, megváltozott az életmód, leköt a TV ami nem mindig elégíti ki szépre vágyó természetünket, s az együtt cselekvés fontosságát, nemzeti és vallási ünnepeink megtartását nem helyettesíti. Még szerencse, hogy az Iskola az idén is megrendezte a környéki népdal versenyt és a kárpát medencei diák találkozó is közösségi szinten zajlott le. „ A közösség ünnepei felejthetetlen élmények és szívet melengető emlékek forrása, melyek megmaradnak, hogy hagyjunk valamit az unokáinkra is” – írják Mórahalomról.

Minden ünneplés mérföldkő. A közös ünneplésnek nagy jelentősége és kiemelkedő fontossága van. „A teremtett világban egyedül az ember tud ünnepelni. Az ünneplés egyik fontos alkotó eleme az idő és benne az alkalom, amit Istentől kap az ember.” (Keresztény Info.) Gondoljunk csak a vasárnapi közös ünneplés kötelességére is!

Az idő és alkalom most megfelel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megemlékezésére is .

A szereplésekkel kapcsolatosan az bánt, hogy nem sikerült az „állandóság” vagyis olyan csoportokat létre hozni (legyen sport, zene stb.) – kivéve a furulya-citera csoportot – amelyik mindig létezzen, folyamatosam működjön, és akkor nem kellene a „föld fenekéből” előkeríteni a műsort a különböző alkalmakra. Készenlétben lennénk mindig. Sajnos ez nem így van.

Azért ismerjük be, hogy a szereplők mindig a helyzet magaslatán álltak és reméljük, hogy az idei műsor is nagyon szép lesz. Reméljük, hogy a sport rendezvény is jól fog sikerülni?

Emberi életünk napjairól van szó, melyek Isten ajándékaként adatnak (adattak) számunkra a maguk folytonosságában, de Tőle megkívánt és elvárt megkülönböztetettségben. A teremtési rendben már ez az igény szólal meg Isten részéről: „Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a napot az éjszakától és legyenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” (I.Mózes 1, 14)

Testi-lelki megnyugvás, vagy rohanás? A megkülönböztetett nap (vasárnap) „az az alkalom amikor otthon szabadon lehet dolgozni, - amikor nem kell korán felkelni, - amikor lehet tv-t nézni” és lehetne sorolni tovább, hogy az emberek miért nem tartják meg az igazi ünnep napot, a nyugalom napját, amit pedig félreérthetetlenül előír a mózesi parancs. (2Móz. 20, 8-11) A dolgok nyitja úgy vélem az emberek igényében rejlik: addig, amíg valakinek nincsen igénye a megkülönböztetett (nyugalom nap) alkalom megtartására, addig egybe folynak életnapjai minden változás nélkül!

Pedig a nyugalom napja arra való, hogy gazdagabb legyen életünk. Mi azonban ragaszkodunk nyomorúságunkhoz nem igényeljük, hogy Isten gazdagítson minket. Nem akarjuk belátni azt, hogy az életet csakis Isten jobbíthatja meg és nem a pénz. Mi szívesebben foglalkozunk a magunk mint az Isten dolgaival. Minket csak az nyugtat meg, ha mi oldjuk meg a gondjainkat és nem az, ha Isten kezébe tesszük le azokat. S aztán egyre hajszoltabbak, nyugtalanabbak, fáradtabbak leszünk, össze folynak napjaink és csodálkozunk, hogy miért büntet Isten, pedig nem Ő büntet, hanem saját cselekedeteink érnek utol bennünket, mert nem tartjuk be az Isten által teremtett rendet.

Komoly megfontolással kell vennünk a zsoltáros figyelmeztetését: „….hiába keltek korán és feküztök későn: fáradtsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt. 127, 2)

Akarjuk-e, hogy éltünket az Úr gazdagítsa? Csak akkor tudunk hálásak lenni az Úrnak, ha elfogadjuk ajándékait, amelyek megtanítnak bennünket is arra, hogy ajándékok lehessünk mások számára.

Isten újból és újból a maga királyi vendégségébe hív. Ismételten megszólít bennünket. Megkülönböztetett ünnep napot ajándékoz számunkra újból. Éljünk az alkalmakkal, a lehetőségekkel az Ő ajándékaival, hálás szívvel és örömmel.

Részletek Potyó Ferenc ált. érseki helynök, volt etédi plébános cikkéből (Krisztus Világossága 1999.)

Minden évben augusztus 20-án első szent királyunkra emlékezünk. Ez a nap minden magyarnak ünnepe, határon innen és túl.

Szent Istvánban elsősorban azokat az értékeket szeretnénk felfedezni, ami számunkra is elérhető a 21. század elején. Számunkra ő olyan szent volt, aki életpéldájával, magatartásával, életutunkon a követendő példát megrajzolta. A szentmátéi evangéliumban megfogalmazott – okos emberre vonatkozó példázat szerint Ő házát sziklára építette. (Mt.7, 24-29) Ez a szikla Jézus Krisztus. Biztos alapnak bizonyult, hogy rá házat és hazát építsen. Mi magyarok szeretünk „csillagösvényen” járni. Szent István a „keskeny úton járt, mely az életre vezet” (Mt.7,14) és ezt az utat mutatta népének is.

Meg kell vallanunk, hogy mi nehezebb helyzetben vagyunk mint őseink, az első ezredforduló idején. Most nincs olyan nyugati kereszténység, amelynek értékei fényesen ragyognának és vonzanának minket. Vonzóak a piacgazdaság lehetőségei, amelyek csak egy szűk réteg számára elérhetők. Népünk nagy része a hiányosságokat érzi és azt a kínzó nyugtalanságot, amely abból fakad, hogy igen sok minden nem elérhető, ami pedig a kényelmes földi élethez szükséges lenne. Olyan szomorú, hogy ma mindenütt az anyag, a pénz bálványozásának a sivatagja vesz körül minket. Ez lett a legtöbb ember számára az „abszolút érték.”

Pedig annyi szenvedő, nélkülöző és elesett ember él közöttünk. Sokszor még az is elég lenne, ha szeretettel meghallgatnánk és együtt éreznénk velük. Ehhez azonban nagyon alázatosnak kell lennünk, jellegzetes keresztény életstílus kialakítására van szükségünk. A szentistváni

gondolatokat kell komolyan venni ma is. Nem elég csak dolgozni, fáradni, hanem imádkozni is kell. Tekintsünk fel a példaképekre, a magyar szentekre és a szent magyarokra. Kövessük őket azon az úton, mely már nem járhatatlan, hanem kitaposott út.

Megadja ezt nekünk Mennyei Atyánk, Szent István és a magyar szentek közbennjárására, hogy szép és boldog legyen földi életünk és hogy az élet után mindannyian eljuthassunk szentjeink boldog társaságába.

Szent István, a magyar kereszténység atyja és főegyházmegyénk alapítója

Erről viszonylag kevés biztos adat maradt, mégis sok minden világos előttünk.

„ISTEN” – szavunk a honfoglaláskor már rég ismert , meggyökeresedett volt. Jelentése: EGY, EGYETLEN, vagy ŐS.

Jelen pillanatig rengeteg szép (több mint csúf) jelző ismeretes és forog közszájon a magyarban az „egy Istennel”, mint például:

A magyar népmesékben, mondákban hemzsegnek a szebbnél-szebb kifejezések, így, mint:

Az első magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd szövegében már 5-ször olvassuk „Isten” nevét és többször az „Urunk” nevét. Nem meglepő tehát, hogy az első keresztény misszionáriusok – ha primitív formában is- néhány olyan vallásfogalmat találtak a magyaroknál, amelyre azután könnyű volt ráépíteni az új, már igazi keresztény fogalmakat. Ez nem jelentett megalkuvást a keresztény tanítás tisztasága és egy kezdetleges vallás pogány eszméi között.

Hála Istennek és Szent István királynak, hogy keresztény magyarok lehetünk!

- Támfalat állítottak, újra padolták a belső szobát, megtámasztották a hátsó falat. Hatalmas munka volt.

Id. és ifj. Szőcs(Dombi) István, Tőkés Levente, Gedő Zsiga, Gedő László, Hajnal Balázs, Farkas István, Radó Erzsébet, helyette Lőrinczi Misi, Kovács Dénes, Tondor Melitta, Lengyel Mihály, Katona Jóska, Bíró Judit, Pici Lajos, Pici Károly, Tekeres Lajos. A fenyőfa kivágásánál Szávai Péter segített.

Kavicsot hordani a remorkával segítettek: Nagy Zoltán tanár, Tekeres Levente és Kiss Albert (külön köszönet nekik, még más vallásúak is!)

2. A katolikus temető fölé 15 méteres deszka kerítést állított id. Simó István azért, hogy megvédje a sírokat a tehén csorda taposásától, de sajnos ez mind hiábavaló volt, mert még a sasokat is ellopták. Hogy nem lehet rendet teremteni ebben a faluban?? A rózsa töveket is tövestől ásták ki a sírokról.

3. 2005-ig az egyház almáját id. Simó István dolgozta fel pálinkának. Utoljára 15 liter pálinkát adott át az Egyháznak.

4. Temető pucolásban segítettek: Lengyel Mihály, Szőcs Berta, Pici Károly, Hanzi Győző. A munkát id. Simó István vezette.

A „Krisztus Világossága” lelkiségi-családi lapra 14 előfizető van Etédről.

Az iskolások verseiből már eddig is közöltünk. Ne féljetek! Hallassátok a hangotokat, mert nem az a jó ember aki meghúzódik és semmit sem tesz a közösségért, kérjetek, javasoljatok és közösen sportoljatok, mert fontos, hogy közösséget kovácsoljatok, ha itt élni akarunk. Hiszen „Közép Európa legjobb helye ahol (most) vagyunk, csak nem tudjuk.” (id. Erdély ma)

- A közös ügy összehozza,- az egymásnak való kiszolgáltatottság eltávolítja az embereket egymástól.

- Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatni semmiért nem szabad! (Deák Ferenc, a „Haza Bölcse”)

- Midőn imádkozol te szólsz Istenhez, midőn a Szentírást (Bibliát) olvasod, Isten szól hozzád.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nincsenek veszedelmesebb dolgok, mint azok a hazugságok amik nagyon hasonlítanak az igazsághoz.

- Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas, vagy műveletlen.

Hiányzik a lap legértékesebb része, a fórumok anyaga, mivel ezek az összejövetelek az utóbbi időben elmaradtak.

- Üdvözöljük a szemét elhordást! Reméljük, hogy megtisztul a patak meder hamarosan? A szemét kiürítés is jól működik, hogy a tartókat az ürítők nem dobják fel a remorkára. Ez fontos. A szemét tárolás végső megoldása biztosan még megoldásra vár? Még nagyon fontos lenne a székely kapu mögött is rendet tartani, mint már annyiszor volt szó róla!

- Nincsenek aszfalt útjaink, sajnos szegényes az infrastruktúra, de vannak más kincseink, például a csend és a jó levegő. Ne szennyezzük be szemetek égetésével, most már elviszik a szemetet, nem beszélve arról, hogy nem is szabad akármit égetni, mert mérgező, főleg a faluban. A vaddisznókat sem tartja vissza a szemét égetés.

- Az új 2006-07-es telefonkönyvből –melyet minden előfizető ingyen kell kapjon – hiányzik Etéd. Hogy lehet ez, hiszen községi központ? ! A Romtelekom nem törődik ezzel? És mikor jelenik meg a következő könyv, ki tudja?

- 2006. június folyamán a Szenátus még azt a törvényjavaslatot is megszavazta, mely szerint olyan helyen is ahol a magyarság aránya kevesebb mint 20% a magyar nyelv használata jogos legyen. Éljünk a meglévő lehetőségekkel, merjünk magyarul kérvényeket írni, ha kell, különben minek nekünk a jog, ha nem használjuk, mert „félünk?”

- Mi a helyzet a hollandokkal? Nem jönnek már vissza? Nagy kár lenne. Legalább is az iskola nagyon sok zenei felszerelést kapott tőlük, hangszereket, magnókat, hangszórókat, kottapapírt stb. Azelőtt bizony nem volt semmi ilyen természetű felszerelés. Nem beszélve az egészségügyi központról. Az ellopott orgonáról nagy a hallgatás, de az álnok tett nem fog „elavulni” soha! (G.É.)

- Reméljük, hogy a még vissza nem szolgáltatott földek visszaadását hamarosan rendezni . fogják a törvényeknek megfelelő kérvények alapján, még akkor is, hogyha annak idején

a földeket össze-vissza kavarták.

- Most ( 2006. júl. 22-én) volt a nándorfehérvári diadal, a törökök fölötti győzelem 550-ik évfordulója. Jussanak eszünkbe a hősök: a nagy Hunyadi János, Kapisztrán Sz. János, Dugovics Titusz, aki a mélybe vetette magát a török zászlóval stb. és a déli harangszó is!

Hírdetés: a katolikusoknak felnőtteknek és főleg a gyermekeknek minden szerdán 5 órakor rózsafüzér imádság és énekek tanulása a Szent Mihály templomban. Másokat is szívesen látunk, hiszen a protestánsok is csatlakoztak az idei ima évhez! Akik csatlakoztak az 1 millió imádkozóhoz Szőke János atya felhívására népünkért, azoknak különösen fontos. (Hírdeti a Plébános úr, tartja Gagyi Éva tanárnő.)

Egy nagyon sajnálatos dologra hívom fel a figyelmüket. A legelő taxa tisztességes rendezése hosszú évek óta elmaradt. Dacára a többszöri kérésre figyelmeztetésre a tulajdon jog tiszteletben tarására semmi intézkedés nem történt.

Önök felesküdtek az alkotmány és az ország törvényeinek tiszteletben tartására. Én nem esek túlzásba, ha azt állítom, itt durva jogsérelem történt, mivel éppen a védtelen idős embereket erőszakkal meggátoltak joguk gyakorlásában. 10 év alatt megkárosították, ha szerényen számítjuk is kb. 400.000.000 (négy száz millió) lejjel. Értesüléseim szerint 2006. évtől, január 1-től jelentékeny adót kell fizetni a külterületek után is. Az állam 50 eurót ígér ha-ként bérleti díjat.

Ezeket a várható következményeket és még egy jó néhány ügyet a nyilvánosság bevonásával tisztázni kellene. A 16 évi rendszerváltás után is még mindig a durva jogtiprás és az emberek félrevezetése jellemző a közéletünkre. A 90-esévek közepén a Hargita Megyei Prefektúrán Etédról az volt a vélemény, hogy Etéden még mindig kommunizmus van! Ennek az állapotnak véget kellene vetni és igazi demokratikus gondolkodás kapjon helyet közéletünkben. Na és ide kívánkozik újra a demokrácia fogalmának tisztázása: a magyar értelmező szótár szerint (idézet)

Hol tartunk mi ettől, hiszen itt sem beleszólni, sem ellenőrizni sem kérdezni sem kezdeményezni nem akar, vagy nem mer a nép, holott a nép választotta az elöljáróit!

Érdeklődéssel várom a rendezetlen ügyek tisztázását a nyilvánosság bevonásával.

Augusztus 25-ig a pontos megfejtést szóban, írásban, vagy telefonon lehet leadni Gagyi Éva tanár nőnél. Az ünnepség után két megfejtőt kihúzunk és díjazzuk. Tehát igyekezni kell! Telefon szám: 226-228

Kihasználva az alkalmat, melyet a lap megjelenése teremt és a szerkesztők felkérését, gondolom egy pár –mindenkit érintő és ha úgy tetszik foglalkoztató – probléma megemlítése hasznos lehet minden olvasó számára.

Ígérem, hogy nem más problémákra gondolok, mint azokra csak, melyek szigorúan közérdekűek és intézésük a hivatal feladata. Mielőtt azonban rátérnék ezen dolgok részletezésére, engedjék meg, hogy a Polgármesteri hivatal köszönetét tolmácsoljam mindazoknak akik megértették kérésünket és kipucolták az ingatlanjaikhoz tartozó sáncokat, rendet tettek portájuk körül. Akik még ezt nem tették meg különböző okokból, nagyon szépen kérjük tegyék meg, mert ezen tevékenység mindig időszerű. Most pedig jöhetnek a mindenkit érintő közérdekű és éppen most időszerű problémák:

- V í z v e z e t é s: sokan és nagyon sokat tudnak, hallottak róla és itt most a pillanatnyi helyzetet szeretném ismertetni. A tervek melyeket egy magyarországi tervező iroda készített elkészültek, a honosításuk is megtörtént. Elvégződött két féle ellenőrzésük is, egy csíkszeredai és egy brassói cég által. Ezen munkálatok értéke 1 milliárd 300 millió régi lej, melyből a Borbély László által irányított minisztérium 1 milliárd 250 millió régi lejt fizetett ki, míg a helyi tanács 50 millió régi lejt.

Mire a lap az olvasóhoz kerül arra megtörténik a tervek láttamozása a minisztérium által. A munkálatok elvégzésére a közbeszerzési törvény értelmében árverést kell kihirdetni ahol eldől az építő kiléte. Itt megjegyzendő, hogy pillanatnyilag Hargita Megye Tanácsa 3 millió régi lejjel rendelkezik ezen munkálatok megkezdésére, de értesüléseink szerint augusztusban és még az ősz folyamán érkeznek pénzek ezen programra.

Nem lehet véka alá rejteni azonban azt sem, hogy addig amíg hozzá lehet fogni a valós kivitelezéshez még be kell szerezni éppen 10 darab engedélyt. Bizony, sajnos napjaink bürokratikus és nagyon vontatott ügyintézése eléggé megnehezíti ezen dokumentumok beszerzését, de lehetetlent nem ismerünk és sikerülni fog az akadály elhárítása. Ennyit a vízről.

- H í d p á l y á z a t: azt hiszem kevesen tudják, hogy a kormány egy bizonyos pénzösszeget különített el a vidéki infrastuktúra fejlesztésre, tehát pályázatot lehet letenni bizonyos összegek megszerzésére. Mi két híd felújítására próbálunk pályázni, hogy sikerrel, vagy sem, azt Bukarestben döntik el. Konkrétan a nagy hídra gondolunk, melynek új és modern futófelületet szeretnénk adni, valamint a Kőrispatakon levőt is felújítani. A terv elkészült, melynek letétele augusztus első napjaiban fog megtörténni. A munkálat összértéke 10 milliárd régi lejre tehető.

- Remélhetőleg egy, már mindenki számára szép lassan elfogadott és megszokott tevékenység a szemét összeszedése és elszállítása, mely gondolom a jelenlegi formában folytatható is. Itt szükséges megjegyezni, hogy az idei évben senkitől nem kérünk szemétszállítási költséget, mely egyébként mindenütt létezik. A 2006-os évben a tanács költségén fut ezen tevékenység, melynek teljes értéke 50 millió régi lejre tehető, természetesen csak az üzemanyagot számítva.

- Egy nagyon fontos és már jó ideje napirenden lévő és megoldásra váró probléma a kóbor kutyák helyzetének rendezése. A tanács már többször foglalkozott az üggyel, keressük a megoldást, sajnos nem is olyan egyszerű, mert teljes egészében az uniós normák alkalmazásával lehetséges csak a megoldás. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy az esetleges befogott állatok számára ideiglenes menhelyet kell biztosítani és az elaltatásukra szerződést kell kötni az állategészségügyi szervekkel természetesen fizetés ellenében, mely érték még megegyezés tárgya lehet.

Éppen ezért ezúton is szeretnék megkérni mindenkit, hogy a tulajdonában lévő kutyát vagy kutyákat szíveskedjék kötve tartani, mely törvényes kötelessége mindenkinek. Hamarosan remélem, hogy a gazdátlanok is elrendeződnek.

- M e z ő g a z d a s á g i t á m o g a t á s o k: itt pillanatnyilag a borjú és tej után járó támogatásra szeretnék egy pár gondolattal reflektálni. Úgy hiszem a borjú után járó támogatás és annak megszerzési módja már szinte mindenki előtt ismeretes. Ismeretlen viszont a tej után járó támogatás és főleg annak megszerzési módja. Én személyesen egy utat látok mégpedig a szarvasmarha tartók egyesületének lábra állítása és ennek keretén belül egy ember alkalmazása aki mindenkinek elrendezné az akta csomó összeállítását és a megfelelő helyre való juttatását, mert csak így lehetséges a támogatás megszerzése. Természetesen ezen személy fizetésének biztosítása a tehén tartók feladata tagdíj befizetése által. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos nem lesz elérhető a tej után járó támogatás megszerzése. Itt említeném meg, hogy következik a terület alapú támogatás elindulása is, de a részletek még nem világosak, az adott pillanatban mindenki meg fogja kapni az útba igazítást a megfelelő intézményektől és személyektől.

- V a d k á r o k: sajnos örökzöld probléma, melynek megoldása nem is tartozik az államvezetés fő feladatai közé. Amit mi tehetünk a tulajdonos bejelentése alapján jegyzőkönyvet csinálunk és elküldjük a vadásztársaságoknak. Az eredmény sajnos nem ismerős. Azért mindenkit megkérünk, ne tartsa titokban ezen károk létezését, jöjjön, hogy tudjunk jegyzőkönyvet csinálni, hogy ne hivatkozhassanak arra a vadászok, hogy ők nem is tudnak a károkról.

Ezeknek a dolgoknak a rövid felsorolása nem jelenti azt, hogy egyéb teendőnk nem lenne, mert van! Elég, ha megemlítem a földtörvények alkalmazását, most éppen a 247-es számú van terítéken, de úgy hiszem a következő számban is lesz lehetőség az éppen aktuális problémák ismertetésére.

Befejezésként megemlíteném, -habár nem Etéd érdekelt ezen munkálatokban,- hogy e hónap (júl.) 22-én adódik át Kőrispatakon egy két helyiségből álló egészségügyi rendelő, melyet a tanács szakemberei alakítottak ki a kultúrotthon egy elhagyott helyiségéből. Ugyan csak most folyik Énlakán a kultúrotthon megjavítása, melyet egy keresztúri szakember csoport végez, természetesen a tanács megrendelésére és költségén.

-„Ki tudná megmondani, mióta létezik ez az íratlan törvény: vasárnapra ragyogjon a portád eleje!........Mert valaki…. először megkövetelte ezt, majd vérükbe ivódott, szokássá, hagyománnyá vált a szombat délutáni, máshol vasárnap kora reggeli sepregetés. Elgondolkoztató, micsoda íratlan törvényeket, szokásokat taposott sárba a történelem legsiralmasabb százada a XX. század az álcivilizáció jegyében.” (Részlet Hargita Népe)

Vajon van-e községünknek olyan lakója akiben ne merülne fel falvaink jövőjének kérdése? Legyen bár fiatal, középkorú, vagy idősebb rendbéli. Azt hiszem nincs olyan ember, aki látva, érzékelve az elszomorító aggodalmat keltő jelenségeket, ne gondolkodna el a közelebbi és távolabbi jövőt illetően. Azt, hogy egyre több az üresen maradt lakóház és az olyan belsőség, ahol csak 1-2 öreg lakik, azt hogy több a nyugdíjas, mint az aktív dolgozó, hogy nincs munka és kereseti lehetőség, hogy rohamosan csökken a megművelt föld területek aránya ( mert kevesebb az aktív munkaerők száma, erőteljesebb a munkaképtelenné vált öregek számarányának növekedése és mert növekszik a termelői kedvet csökkentő vadállati kártételeknek kitett területek mennyisége). Ugyanakkor növekszenek a bebokrosodó és beerdősödő területek és csökken az állatok száma. Ugyanakkor rohamosan csökken falvaink lakosságának száma is ami az utóbbi 50 esztendőben felénél kevesebbre apadt (a közel 5000-ről 2000-nél alig többre..) És persze az óvodások és iskolás tanulók száma is erőteljesen fogyatkozik.

Falvaink elnéptelenedését, elöregedését világjelenségként is értékelhetjük, hiszen a fejlettebb nyugati országokban az összlakosság alig 1%-a dolgozik a mezőgazdaságban és állítja elő a növényi és állati eredetű termékeket az összlakosság számára. Idősebb rendbéliekül nosztalgiával emlékezünk a kollektivizálás előtti barázdák által határolt keskenyebb-szélesebb szakszerűen megművelt területekre, ahol tenyérnyi hely sem maradt parlagon. Sőt még a tsz-ek időszakában sem hagyták megműveletlenül a földeket. Igaz, akkoriban a lakóházak többségét népes családok lakták és az istállók is tele voltak állatokkal.

És méltán vetődhet fel a kérdés: mi lesz újabb 50 év multán? Ha ilyen ütemesen folytatódik a leromlás? Kellene-e tenni valamit ellene? És kik lennének erre hivatottak? Mert nem igaz, hogy például a 70-es években ne lettek volna ilyen irányú próbálkozások az akkoriban megjelent un. 7-es számú, a melléküzemi tevékenység (szolgáltatások, ipari jellegű termelés) bevezetését lehetővé tevő törvény alapján – mind a tsz-ek mind pedig más intézmények vonalán. Csak a helyi tanács keretében 30-nál több, a fogyasztási szövetkezetnél pedig 40-nél több személy kapott munka és kereseti lehetőséget, ami átmenetileg csökkentette a lakosság fogyatkozását.

De téved az, aki azt gondolja, hogy napjainkban nem lennének olyan emberek községünkben akiket ne foglalkoztatna az előbbiekben felsorakoztatott, leromlásunkat jelző jelenségek megszűntetésének gondolata. Akik azon törik a fejüket, hogy miként lehetne megállítani falvaink elnéptelenedését, a földterületek újbóli hasznosítását, a lakosság munka és kereseti lehetőségének megteremtését, állandósítását.

Én ilyen embernek tartom a Kőrispatak faluban született és ott élő Szőcs Lajosokat (apa és fia) akik öt évvel ezelőtt létre hozták a szalmakalap múzeumot, ami azóta európai (sőt mondhatni világ) hírnévre tett szert és akik pár évvel ezelőtt megalakították a Firtostető Szövetséget, amelyhez a község 5 falujával együtt 13 falu tartozik és amelynek fő kitűzése a Firtosalji és környéki falvakban létező életlehetőségek erőteljes megjavítása, a teljes lepusztulás megakadályozása. Mert különben ez lesz falvaink sorsa.

A vízben fuldokló ember a szalmaszálba is megkapaszkodik – jutott eszembe ez a szólás-mondás, Szőcs Lajosékat hallgatva, akik elmondták, hogy a szalmakalap múzeum több ezres külföldi látogatói közül budapesti és müncheni fiatal vendégek érdeklődtek a Firtos környéki és só vidéki falvak sorsa iránt és ígértek támogatást a megsegítésükre, ami EU-s Phare és más programok megpályázása, a turisztika kibővítését szolgáló infrastuktúra (az úthálózat korszerűsítése, víz bevezetés megoldása, internet hálózat kiszélesítése stb.) fejlesztése, munka és kereseti lehetőségek teremtése által. Szóba került itt az Erdőszentgyörgy- Etéd közötti útszakasz és a régió falvai közötti útak megjavítása, a víz bevezetés és a szennyvíztisztítás megoldása, a terméketlen hegy és domb oldalak hasznosítása, hecserli bogyó termesztése( esetleg helyben való feldolgozása, a vadon termő gyógy növények gyűjtése, szárítása (esetleg termesztése) és értékesítése, népművészeti termékek előállítása, a famegmunkálás és feldolgozás kiszélesítése , az egyéni tej és hústermékek segítése az EU által előírt követelmények teljesítésében. Szóba került a hagyományok megőrzésén alapuló kulturális tevékenység felújítása, a kommunikációs lehetőségek magasabb szintre emelése is.

Szőcs Lajosék a „Firtoshegy Szövetség” néven bejegyeztették a civilfórum megalakulását, fedezve az 5 millió lejes költségeket, ami igen-igen szép gesztus részükről. Szoros kapcsolatot tartanak a budapesti Korvinusz és a Müncheni Műszaki Egyetem hallgatóival és professzoraival akik a szalmakalap múzeumban történt megismerkedésük után többször is meglátogatták őket. Utoljára június hónap folyamán jártak itt, amikor Etéden is tartottak tájékoztatót a művelődési otthonban, ami a kábeltévén is meg volt hirdetve. Szükségesnek tartanám, ha még ide látogatnak, minél többen találkozhatnánk velük.

Meg kell még említenem néhány községünkbeli vállalkozó nevét, akik a lakosság szükségleteinek kielégítése mellett néhány embernek munka és kereseti lehetőséget biztosítanak: Gothárd László, Gedő Endre, Márkó Zoltán, Hajnal Lajos, Jakab Béla.

2. számú Határozat – A forgóalap tartalékolásának a jóváhagyása a 2006-os évre.

4. számú Határozat – A községi Tanács működési szabályzatának az elfogadásáról.

5. számú Határozat – A községből származó, intézményekben nevelkedő gyermekek fenntartási költségeihez való hozzájárulásról.

6. számú Határozat - A fogyatékos személyeket gondozó intézmények felé történő átutalásokról.

7. számú Határozat _- Az etédi Tanácsnak az otthoni beteggondozói programban való részvételéről a 2006-os évben.

8. számú Határozat - Az etédi Tanács hozzájárulásáról a Keresztúr Kistérség költségvetésének létrehozásához.

9. számú Határozat - A 2005-ös költségvetés végrehajtásának az elfogadásáról.

10. számú Határozat - Egyes területek magántulajdonba helyezéséről a 18/1991-es törvény 36-os cikkelye szerint.

(A következő számban majd bővebb magyarázatot fogunk kérdezni, hogy érthetőbbek legyenek számunkra azok a pontok is amelyeket nem értünk teljesen. A szerk.)

Szeretettel meghívjuk a Szent István napi faluünnepségre 2006. augusztus 26-án (szombaton) Ugyanekkor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról is megemlékezünk.

-12.15-kor : a kopjafa megkoszorúzása a kettős millennium emlékére. Megemlékezés az ---1956-os forradalom és szabadságharcról

-13 órakor: levonulás a millenniumi zászlóval a Szent Mihály katolikus templomhoz

-Kb. 15.30-kor foci meccs kezdődik a pályán, mics-kolbász-virsli sütés, üdítőt, sört lehet fogyasztani.

- Ünnepi beszédet mondanak: Bartha Levente előadó művész, Nagy Zoltán ig. tanár és Tiboldi Elek polgármester

- Szerepelnek: Birtalan Margit óvónő, Simóka Ilona néni, Nagy Timea tanár nő, Major Ferenc (Küsmőd), Gajevszky (Erdély )Klára (Székelyudvarhely), Nagy Éva, Tiboldi Réka X. o.tanulók, Birtalan Eszter, Szőcs Katalin IX. o.tanulók, Gedő Edit, Jenei Hajnal, Lengyel Júlia, Szőcs Éva VIII. o. tanulók, Bardoczi Zoltán VII. o. tanuló, Faluvégi Bernadett, Gothárd Eszter, Lőrinczi Norbert, Szávai Szidónia IV. o. tanulók

- Meghívott vendégeink: Bajna György újságíró, - Bartha Levente előadó művész , - lehetséges, hogy magyarországi politikus vendégünk is lesz és meghívtuk Gajevszky (Erdély) Klára szavalót is.

Mint mindig, most is kérünk mindenkit, hogy a szervezők és szereplők iránti tiszteletből várjuk meg az ünnepség végét és csak utána kezdjék a futballozást!

Május 30- án minden út Etédre vezetett. Ide vezette öt ország, öt iskola pedagógusait és diákjait. Igaz, hogy csak öt napig, de úgy érezhettük, hogy a mi iskolánk, és a mi községünk a világ közepe. Egy olyan hely, ahol nem történt meg Trianon. Egy olyan hely, amelynek lakói örvendenek annak, hogy magyarok, örvendenek egymásnak, és annak, hogy tanulhatnak egymástól.

Ettől a naptól kezdődően, május 30- tól, június 4- ig szervezte meg az Etédi Jósika Miklós Általános Iskola a VII. Kárpát- medencei Magyar Iskolatalálkozót. Ezen rendezvényre minden évben sor kerül, és mindig változik a helyszín. Az idei iskolai évünket nagyban befolyásolta ez a találkozó. Hónapokkal a vendégek megérkezése előtt még attól féltünk, hogy kudarcot vallunk, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket, hogy ez egy akkora rendezvény, amelyet nem bír meg egy ilyen kis község, egy ilyen kis iskola. Két hónap eltelte után azonban azt mondhatjuk, hogy aggodalmaink hiábavalóak voltak. Minden a legnagyobb rendben zajlott.

A fogadó gyermekek már a vendégek megérkezése előtt két órával az iskola pályáján voltak, és várták az érkezőket.Nagy izgalommal beszéltek arról, hogy hozzájuk milyen vendég érkezik. Próbálgatták kimondani az idegen hangzású neveket, és próbálták elképzelni, hogy milyen lehet egy „idegen” kisfiú vagy kisleány. Az idegenek helyett ismerősökkel találkoztak, az idegen hangzású nevek pedig magyar anyanyelvű gyerekeket jelöltek. A szorongás, a félelem látszott mind a megérkezők, mind az elszállásolók arcán. Mindezt feloldatta a késő éjjelbe nyúló beszélgetés vagy éppen a párnaháború, a kártyaparti.

Az első napi kirándulás mindenkit lenyűgözött. A vendégeink csodálatosnak tartották a számunkra már megszokott, sőt unalmasnak tűnő helyeket, a Bözödi- tavat, a szovátai Medve- tavat, a Sóhegyeket, a parajdi Sóbányát, a korondi fazekasokat, a Szelyke fürdőt, az udvarhelyi Szobor parkot. A kirándulás alatt ámulva hallgatták a kiselőadásokat, arról, hogy hogyan jöttek létre a meglátogatott tavak, csodálva lépték át a sóbánya küszöbét, és azt mondogatták nekünk, hogy a világ legszebb táján élünk. A hosszú túra után még arra is maradt energiájuk, hogy hazafele megérdeklődjék a szénégető-mesterség csínját- binját.

A második nap reggelén Kutasi Mihály (iskolánk tanára) számolt be arról, Székelyföld múltja és jelene című élőadásában, hogy mi volt a székelyek feladata, hogyan éltek, milyen közigazgatási formába szerveződtek…stb. A diákok nagy figyelemmel hallgatták az előadást, hiszen tudták azt, hogy az azt követő történelmi versenyen szükségük lesz az itt megszerzett ismeretekre. A történelmi vetélkedő témája Orbán Balázs élete és irodalmi munkássága volt. Azért választottuk ezt a témát, mert úgy gondoltuk, hogy Orbán Balázs életét és munkásságát nyomon követve a vendégek és a mi diákjaink is sok mindent megtudhatnak a székelységről, a székely székekről, az Etéd környéki településekről. A történelmi vetélkedő után Beder Tibor, a Julianus Társaság Alapítványának Kuratóriumának elnöke kalauzolt el minket Rodostóba, Mikes Kelemen emigrációjának helyére. Megcsodálhattuk azokat az utcákat, azt a házat, amelyben a hűséges íródeák valamikor élt. Egy rövid kisfilmben bemutatta az előadó a rodostói székelykapú felállításának történetét. Örömmel vettük tudomásul, hogy már nemcsak Zágonban, Mikes szülőfalujában, hanem Rodostón is hirdeti egy kapu, hogy ott valamikor egy székely ember, akinek emlékét a mai napig ápolja és őrzi népe. Asztalos Ferenc képviselő úr is tartott egy kis beszámolót a jelenkori román politikáról, elmondva azt, hogy van arra esély, hogy a jövő képességvizsgázói földrajzból és történelemből is magyarul adhassanak számot tudásukról.

Az előadást a népdalverseny követte. Minden csoportból két diák állt színpadra és énekelt el egy településére jellemző népdalt. A szép számmal összegyűlt hallgatóság ámulva és figyelemmel hallgatta a kis énekeseket, és azon gondolkodott, hogy vajon a zsűri hogyan tudja majd eldönteni a helyezéseket, hisz mindenik előadás magas színvonalú volt.

Az előadások, és vetélkedők után gyorsan vonultak át a vendégek az iskola tornatermébe, hisz itt várták már őket a finomabbnál finomabb ételek. Nemcsak a tájainkkal, de ételeinkkel is nagyon meg voltak elégedve az idelátogatók. Ebéd közben azt találgatták, hogy hogyan vannak főzve azok, miben különbözik a mi főzési módunk az övéiktől.

A délutáni programot, a sportdélutánt, nagyban befolyásolta az idő és sajnos a technika is. Mivel rossz idő volt a football és a volley helyett a csapatok a község kultúrotthonába vonultak be különböző érdekes játékokat játszani, de hogy még inkább emlékezetesebb legyen ez a nap, még az áramszolgáltatás is megszűnt, elvették a villanyt. A szervező tanárok nemcsak annak szurkoltak, hogy a hazaiak megnyerjék az egyes versenyszámokat, hanem annak is adják vissza a villanyt, hogy ne maradjon el az udvarhelyi tánccsoport előadása és a gálaműsor. Amikor már mindenről lemondtunk, és a tánccsoport felállt a színpadra, hogy félhomályban mutassa be műsorát, „megadták” a villanyt. Így már mindent láthattunk, ami a színpadon történt. Valóban szájtátva nézte a közönség az előadást. Nem mindennapi élményben volt részünk. Egy órán keresztül húzták a talpalávalót a zenészek. És egy órán keresztül gyönyörködhettünk táncainkba, és örvendhettünk annak, hogy van olyan csoport, amely vállalja azt, hogy megtanulja őseink hagyományát, és faluról falura járva bemutatja azt, hogy hogyan szórakoztak elődeink, hogy melyek voltak hagyományaink. A tánccsoport utána a gálaműsor következett. Minden vendégcsoport egy kis műsorral készült, amelyben leginkább néptáncokat, népdalokat, helyi meséket, életformákat mutattak be. Véleményünk szerint, ez a gálaműsor volt az iskolatalálkozók történelmében a legszínvonalasabb, és örvendünk annak, hogy ezt Etéden, az etédi közönségnek mutatták be a vendégek és az iskolánk diákjai. A gálaműsort táncház követett, ami rövid ideig tartott, hisz mindenki nagyon el volt fáradva a „verseny dús és előadás dús” nap után.

Másnap már korán reggel várta az autóbusz a vendégeket és azokat, akik részt szerettek volna venni a csíksomlyói búcsún. Az úton mindenki arról beszélt, hogy hogyan készült fel az eső ellen, de szerencsére nem kellett elővenni az esőkabátokat, az esőernyőket. A vendégeink lélekben is gazdagodtak ezen a napon. Sokak számára ez volt az első búcsú, de mindnyájan azt mondták, hogy biztosak abban, hogy nem az utolsó Bámulatos volt látni annyi embert, akik egyazon célért képesek több száz kilométert gyalogolni, biciklizni. Csodálatos volt egy csepp lenni a magyarság tengerében. Egy lenni a több százezres tömegben.

Kis késéssel, de szerencsésen hazaérkeztünk a lelki feltöltődés után. A diákok a családoknál pihenhették ki az úti fáradalmakat, a tanárok pedig egy közös szakmai megbeszélésen határozták el azt, hogy létre kell hozni egy Kárpát- medencei Magyar Iskolatalálkozó Szövetséget, hogy hivatalosabb keretet kell adni közös találkozásainknak.

Vasárnap volt az utolsó nap, amelyet nálunk töltöttek a vendégek. A falu múzeumának meglátogatása után úrvacsorát vehettek azok, akik előkészítették magukat, a katolikusok szent misét hallgathattak, majd a vasárnapi ebéd elfogyasztása utána meglátogattuk közösen a Kőrispataki Szalmakalap Múzeumot. Az iskolába visszaérve a diákok egy kis bulit rendeztek maguknak. Megmutatva egymásnak, hogy nemcsak a néptáncban érzik otthon magukat.

Mint általában minden rendezvény, a mienk is tábortűzzel zárult. A tűz lobogása alatt népdalokat énekeltek a jelenlevők bizonyítva azt, hogy nemcsak azon énekeket ismerik, amelyeket előadtak a népdalversenyen. Majd mindenki sietett haza, hogy összecsomagoljon, és korábban lefeküdjön, hiszen már tudták vendégeink, hogy milyen hosszú az út hazafele.

A visszajelzésekből, a köszönőlevelekből, amelyet az iskola munkaközössége kapott tudjuk, hogy a vendégeink szerencsésen hazaérkeztek. Ők is ugyanazt vallják, mint mi, hogy jó volt együtt lenni. Jó volt négy napig érezni és látni azt, hogy nemcsak mi vagyunk kisebbségben élő magyarok. Jó volt hallani a vendégek szavait, amikor szinte „panaszkodtak”, hogy még nem hallottak román szót itt tartózkodásuk alatt. Arra kértek mindnyájunkat, hogy ez ne változzon meg soha. Ne adjuk el Tündérországot. És ha ismét reánk kerül a sor a találkozó megszervezésében, akkor ne aggodalmaskodjuk, hisz most már tudjuk azt, hogy mire vagyunk képesek közösen, az iskola munkaközössége, az iskola diákjai és a község lakói. Jó volt együtt lenni, együtt küzdeni, és együtt munkálkodni a találkozó sikeréért. Reméljük, hogy következőkor közös erővel szintén sikerül valami maradandót létrehoznunk. S akkor is elmondhatjuk: Jó együtt lenni.

Márton Rozália tanárnő

Szerkesztők: Gagyi Éva tanárnő, lap alapító és Grünstein Irma cégvezető.